Drugs are bad, O.K.?

Narkóterror

Afganisztánban a terror elleni háború lassan aktualitását veszti, a legfőbb ellenség a tálibok pénzügyi hátterét biztosító drogbiznisz. Az eddigi drogstratégia csődöt mondott, 2007-ben minden korábbinál több ópium került a piacra, dollárban mérve százmilliós nagyságrendű bevételt hozva a Talibánnak és a militáns iszlám csoportoknak.


Az utóbbi két évben a "drogháború" vált a Talibán leghatékonyabb eszközévé Afganisztánban. A tálibok új erőre kaptak a számtalan farmer támogatása miatt, akik valamilyen módon függnek az ópiumtermeléstől, mint egyetlen bevételi forrásuktól. A Talibán napról napra erősebb, különösen az ország keleti és déli részén. A drog elleni háború lassan beárnyékolja a terror elleni háborút.

A UNODC-jelentés

Földünk drogfogyasztása folyamatosan nő, a kapcsolódó bűncselekmények száma ugyancsak, miközben minden tiltás ellenére egyre jobb üzletnek bizonyul. A kábítószer-termelést- és elosztást uraló szindikátusok becslések szerint 4-500 milliárd dolláros profitra tesznek szert évente. A különböző szervezetek, mint a Talibán, a kereskedelemből származó bevételt többek között fegyvervásárlásra fordítják, amivel a Nyugat biztonságát veszélyeztetik.

Afganisztánban a gazdaság alapja az ópiumtermelés- és kereskedelem, a társadalom minden rétege érintett benne egészen a legfelsőbb körökig. A 35 ezer fős NATO haderő jelenléte látszólag semmin sem változtat. Az ENSZ kábítószerrel foglalkozó szerve, a UNODC (United Nations On Drugs and Crime) legfrissebb Afghan Opium Survey 2007 felmérése szerint idén 17 százalékkal nagyobb területen 34 százalékkal több ópiumot termeltek, mint tavaly. Az ország 34 tartományából 21-ben termesztik az ópium alapanyagát adó mákot. Az ópiumot nem termelő tartományok száma így 6-ról 13-ra emelkedett. A javulás jelentősnek tűnik, de számos körülményt elfed.

Az ENSZ-beszámoló szerint az ópiumtermelés nagymértékű csökkenése Közép-és Észak-Afganisztánban annak köszönhető, hogy a farmereket alaposan előkészített akciókkal ösztönözték a legális jövedelemszerzésre. A külső segítséget, iskolát, egészségügyi ellátást, elektromosságot, infrastruktúrát kapott falvak mindössze 6 százaléka vesz részt az ópiumtermelésben. „Az állítás teljesen korrekt, miszerint az északi tartományokban nem termelnek ópiumot, de jelentős csempészet van arrafelé és a vezetők rengeteg pénzhez jutnak a drogkereskedelemből”- nyilatkozta Barnett R. Rubin Afganisztán-szakértő a Guardiannak.

2006-ban Afganisztán ópiumexportja 3,1 milliárd dollár volt, amely az ország GDP-jének 46%-a. Ezt a lakosság 14,3%-a állítja elő, négyötöd részben 5 déli tartományban. Az idei termés 8200 tonna ópiumra tehető, ami harmadával több a tavalyinál. Ebből összesen 1170 tonna heroin állítható elő, ami a világ teljes szükségletét fedezi. Mire mindez finomított heroinként London utcáira kerül, 38 milliárd dollár lesz az értéke.

Drog és terror

A drogkereskedők szimbiózisban élnek a lázadókkal és a terrorista csoportokkal mint a Talibán vagy az al-Kaida. Az instabilitás lehetővé teszi az ópiumtermelést, az ópiumért megvehető a védelem, a fegyver és a zsoldosok. Végül olyan környezet alakul ki, amelyben a hadurak, a drogbárók, a lázadók és a terroristák büntetlenül tevékenykedhetnek, a rendszert az ópium tartja össze.

A tálibok tevékenysége a négyszeresére nőtt és idén eddig 3700 ember életébe került, elsősorban a déli és a keleti országrészben. A lázadók több mint 600 támadást indítottak júliusban, amely a márciusi 300 támadásról emelkedett ennyire. 2006 januárja óta legkevesebb 30 NGO-s és ENSZ-es segélymunkást öltek meg, ezért a legveszélyesebb déli és keleti országrészben vannak a legkevesebben, noha itt lenne rájuk a legnagyobb szükség. A new yorki székhelyű Human Rights Watch jogvédő szervezet szerint idén 1000 civil halt meg a lázadókkal összefüggő harcokban és merényletekben.

A drogból származó bevételek akár építhetnék is az országot a hadurak befektetései formájában. Ehelyett a bevétel jelentős része a tálibok kezébe kerül, gyengítve ezzel az olyan kulcsfontosságú intézményeket, mint az igazságszolgáltatás vagy a rendfenntartás, korrumpálja a kormányzatot, és közben erősíti a Talibánt. Több régióban a gazdaságot a drogkereskedők működtetik. Eredménytelen maradt az a kezdeményezés, amely büntetlenséget és integrációt ígért azoknak a haduraknak, akik a drogból szerzett pénzüket Afganisztánban fektetik be. Ehelyett hatalmas összegek vándoroltak a dubai bankokba.

2000-ben a tálib uralom az iszlámra hivatkozva megtiltotta a máktermelést (kaptak érte szimpátiát és 48 millió dollárt Washingtontól). Ez akkor taktikai húzás volt, amely tizenegyszeresére verte fel az ópiumárakat. Ma viszont már nem annyira az iszlám, mind inkább az afgán és a nemzetközi erők elleni harc a fő szempont, aminek köszönhetően közvetlen szövetség alakult ki a tálibok és a drogkereskedők között. A Talibán minden szempontból hasznot húz a drogból: megadóztatja a farmereket (általában 10%), a laboratóriumokat és a drogszállítókat, cserébe védik a kereskedelmi utakat, vagy akár a szállítmányokat is.

Az afgán heroin nemzet-biztonsági problémákat okoz a szomszédos országokban is. Iránon, Pakisztánon, Tadzsikisztánon és Türkmenisztánon keresztül jut el a szer nagyja a nyugati (és mind gyakrabban a keleti) piacokra. Ezekben az államokban egyre nagyobb gazdasági és társadalmi problémákat okoz a kábítószer. A régióban szinte minden országnak megvan a maga szeparatista muszlim közössége vagy terrorista csoportja, akik hozzájuthatnak vagy a droghoz, vagy a bevételhez. Kínának az ujgurok, Oroszországnak a csecsenek, Üzbegisztánnak az Üzbegisztáni Iszlám Mozgalom, Pakisztánnak a Törzsi Területeken élő törzsek és a beludzsiak okoznak komoly fejtörést. Afganisztánban pedig több száz nem hivatalos határátkelő van, nagyrészt ellenőrizhetetlen területeken.

Az új stratégia

Az Egyesült Államok annyit költ évente a drogellenes tevékenységére Afganisztánban, mint amennyit az összes máktermelő együttesen keres meg. Eközben folyamatosan növekszik a megtermelt kábítószer mennyisége, azaz nyilvánvalóan hibás az eddigi drogpolitika. Az ópiumbiznisz a Talibánnak nem csupán anyagi hasznot hoz, hanem politikait is: őket támogatja ugyanis minden olyan szegény farmer, akiket az amerikaiak által fizetett mákirtó csapatok megfosztottak a megélhetésüktől.

Az Egyesült Államok új drogellenes stratégiája szerint a tartományi kormányzóknak több pénzt juttatnának, hogy felszámolják az ültetvényeket. Ez együtt járna egy jobban koordinált drog- és tálibellenes munkával. Szükség is van rá, ugyanis az utóbbi másfél évben voltak a legvéresebb harcok azóta, hogy az Egyesült Államok vezette koalíciós csapatok és az Északi Szövetség megdöntötte a tálibok mozgalmát 2001 őszén. A remények szerint a helyi kormányzók támogatása sokkal hatékonyabban vetné vissza az ópiumtermelést, mint a központi kormányzat által végrehajtott kezdeményezések. Kérdés azonban, hogy a nagyfokú korrupció, az átláthatatlan összefonódások miatt a tartományi szintű támogatások valóban segítik-e a termelés visszaszorítását, vagy inkább újabb milliárdokat nyelnek el a semmire. Az eddigi tapasztalatok alapján valószínűbb ez utóbbi.

A stratégia középpontjában még mindig a mákföldek megsemmisítése áll, miközben 50-ről 60 millió dollárra emeli az alternatív megélhetési források elérését – ezzel csekély 6%-ra növeli részesedését a drog üldözésére fordított összegből, az összeg maradéka még mindig a megsemmisítést támogatja. Ez a taktika vezetett ahhoz a lesújtó eredményhez, amit most is láthatunk: rekordtermés, erősödő tálibok, merényletek és állandósulni látszó katasztrofális állapotok. Az Egyesült Államok és a NATO legfőbb célja a tálibok elleni harc, ez azonban megnyerhetetlen az afgánok szimpátiája és együttműködése nélkül. Vagyis a legjobb fegyver az életminőség javítása lenne, látható gazdasági és életszínvonalbeli növekedéssel. Szakértők szerint hagyni kellene az ópium-frontot, helyette a fejlesztésre és az újjáépítésre koncentrálni inkább, mint erőltetni az eredménnyel nem kecsegtető, széles vitákat és ellenszenvet kiváltó, gyakran fegyveres beavatkozást is igénylő mákirtást. „Az Egyesült Államoknak alkalmazni kéne az „először ne sérts semmit” politikát és átmenetileg felfüggeszteni a megsemmisítést, miközben végrehajtja az új kezdeményezéseket, amelyek alternatívát kínálnak a farmereknek”- írja a Los Angeles Times egyik elemzése.

Az Egyesült Államoknak abba kell hagynia a szegény farmerek támadását és a kereskedőkre kellene koncentrálnia, akik elviszik a hasznot. Az USA Kábítószerügyi Szakhatósága (DEA- Drug Enforcement Administration) ügynökei feladata a pénzmosó hálózatok, a laboratóriumok és a szállítmányok felderítése kéne hogy legyen. A közszemlére tett lista a drogban érintett hivatalnokok és más személyiségek nevével ugyancsak elrettentő hatású lenne, mint az történt Kolumbiában is.

Finanszírozás, pénzmozgás

A drogkereskedelem hatalmas bevételeit nehéz követni. Hiába fejlesztgetik a bankrendszert Afganisztánban, a tranzakciók nagy része az informális havalán keresztül történik. Ehhez nincs szükség másra, mint egy számológépre, egy mobiltelefonra és megbízható társakra. A megbízó odaad mondjuk 100 ezer dollárt a havala egyik tagjának Kabulban. Az fölhívja a megbízható londoni partnerét, aki azonnal összeszedi a pénzt, és odaadja a megbízó által kijelölt személynek Londonban. Nincs banki tranzakció, nincs záróra, nincs hétvége: gyors, olcsó és semmi nyoma sincs hatalmas összegek áramlásának. Nyugaton élő emigránsok milliói használják a havalát, hogy hazajuttassák a családjuknak a fizetésüket, de ezzel a lehetőséggel élnek a drogcsempészek, a korrupt hivatalnokok és az iszlám militánsok is. A pakisztáni kormányzat betiltotta az ilyesfajta tranzakciókat, miután kiderült, hogy Oszama bin Laden ezt a rendszert használta Dubai és Pakisztán között. De a rendőrség kevés ahhoz, hogy megállítsa a használatát, különösen Pakisztán törzsi területein, ahol a Talibán a legerősebb – írja a Guardian.

Ugyancsak szép bevétel a táliboknak és terroristáknak az Öböl-államok gazdagjainak és a nyugaton élő emigránsoknak az adományai, amelyek pár ezer és több millió dollár között változnak. Leginkább vallási alapítványokat és iskolákat támogatnak, onnan kerül a pénz a „megfelelő” kezekbe. Legutóbb az iszlamabádi Vörös Mecsettel kapcsolatban merült fel a kérdés, hogy a minden látható bevétel nélküli madrasszája (vallási iskola) hogyan képes etetni 6000 tanulóját – és hogyan képes felfegyverkezni. A vallási adománynak álcázott finanszírozás szinte követhetetlen, főleg, hogy az utánuk való nyomozás vallási érzékenységet sért.

Vallási köntösbe bújt támogatási forma az iszlám egyik alappillére is. Ez a zakat, vagyis a muszlimok évenkénti adománya a szegényeknek. Pakisztánban ezt az állam szedi be, egyébként minden muszlimnak kötelessége, hogy annak a vagyonnak minimum 2,5 százalékát a szegényeknek adja, amihez nem nyúlt hozzá az elmúlt évben. A gazdag Öböl-menti államok muszlimjai a zakatot a jobban rászoruló országokba küldik. Egyes becslések szerint a Szaúd-Arábiából küldött adomány eléri az 50 millió angol fontot – évente. Ennek volt köszönhető, hogy az afgán-pakisztáni határvidéken tízezerszámra épültek a madrasszák, amikor a Szovjetunió afganisztáni megszállása ellen harcolókat kellett toborozni a ’80-as években – a pakisztáni titkosszolgálat segítségével. Így aztán nem meglepő, hogy a radikális muszlimok éves zakatja az iszlamisták és a nyugat ellen harcolók kasszájában köt ki.




Afganisztáni drogadatok

A mákültetvények területe tavaly óta 17%-kal nőtt, 193 ezer hektárra. A kiirtott területek aránya 24%-kal ugyan nőtt, de ez még mindig elhanyagolható. Az időjárás miatt a hozam a hektáronkénti átlagos 37 kg-ról 42,5-re növekedett, aminek következtében az össztermelés 34%-kal lett több (6100 helyett 8200 tonna). A világ heroinjának 93%-a származik Afganisztánból. Idén 14%-kal több háztartás, összesen 3,3 millió ember egyetlen bevételi forrása volt a máktermesztés. A nyers ópium ára 9%-kal csökkent (86 USD/kg). Az afgán GDP 2005-ben és 2006-ban 29%-kal lett nagyobb, idén 12%-os növekedést várnak, amivel eléri a 7,5 milliárd dollárt. Az ópiumtermelő családok éves bevétele a GDP-nél nagyobb ütemben, 16%-kal nőtt (évi 1965 USD-ra), ezzel a szegény családok megközelítették az országos átlagot. A búzatermesztés utáni bruttó bevétel 3%-kal 546 dollárra nőtt hektáronként, míg az ópium után 13%-kal többet, 5200 dollár bruttó bevételt könyvelhetnek el a termesztők.

Egy tipikus afgán történet

A ’80-as évek végén az Egyesült Államok rendőrsége letartóztatott egy fiatal afgánt Las Vegasban. Egy zacskó heroint próbált meg eladni egy civil ruhás nyomozónak – kétmillió dollár utcai értékben. A férfi három év nyolc hónapot ült Nevada állami börtönében, a felesége felfüggesztett ítéletet kapott. Később azzal mentegette magát, hogy a mézesheteit töltötte a feleségével, és egyébként is fiatal volt, és George W. Bushra hivatkozott, akit 1976-ban ittas vezetésért tartóztattak le és találtak bűnösnek. A férfit Izzatullah Wasifinek hívják, és ma ő az afgán kormányzat korrupcióellenes ügynökségének a vezetője.