Habibi

Hetero pokol

Tegnap gondoltunk egy nagyot és elnéztünk a Nílus-deltába. Egy Kanatir nevű hely volt a végcél, és ezt leszámítva a nap minden része élvezhetőre sikerült. Először is péntek volt, a muszlimok hagyományos pihenőnapja. Ilyenkor minden jóérzésű család piknikezik, mecsetbe megy vagy rokonlátogat. Esetleg hajóra száll, és kirándul egyet a Níluson.

Fiatalok kisebb csoportja, rengeteg kisgyerek és néhány párocska kelt velünk útra. A két és fél órás hajózás aránylag eseménytelenül telt, a táj sem éppen szemet gyönyörködtető, kivéve, ha valaki a cementgyárakban és lakótelepekben leli örömét. Kanatir viszont igazi büntetés pénteken. A mindig lármás és forgalmas Kairó pénteken megnyugszik, csöndes és kellemes. Úgy tűnik, mindenki Kanatirba igyekszik, ami ettől olyan zajos és forgalmas lesz, mint a hétköznapi Kairó. Az egész település szabadtéri szórakozóhely, épp csak az alkohol - drog - rock ’n’ roll szentháromság nincs jelen. Vidámparkok, éttermek és behatárolhatatlan funkciójú helyek váltják egymást, mindegyik diszkóval kombinálva, legalábbis az arab pop kicsit hangosabban üvölt mindenhonnan, mint azt a hangszórók torzításmentesen közvetíteni képesek. Részben ettől idegesítő, részben attól, hogy mindenki bennünk látja a napi betevőt behozó kuncsaftot, valamint a tuktuk, szamár, ló, bicikli, motor, bringóhintó, lovaskocsi, szekér, hintó és mindenfajta autó által okozott káosz. Kanatir lelke egy erőd, amit tilos fotózni, mert laktanya van mellette. Biztos, ami biztos lefotóztam. Körülbelül háromnegyed óra alatt alaposan megnéztük a helyet és boldogan léptünk le.

Hazafelé megváltozott valami. A hajóra fölkerült egy dj, szerencsére a fedélközbe, és elkezdte a recsegős-torz arab zenét keverni, ami nem hallatszott föl a tetőre. A szokásos arab felállás szerint kialakultak a fiú-fiú, lány-lány párosok és elkezdődött a simi-dörzsi homoerotikus vonaglás, amit táncnak hívnak. Eddig minden rendben is volt, ezerszer voltam már ilyen helyen. De a túlfűtött fiúkák előbb utóbb megtaláltak a tetőn, amiből aztán csókdobálás, iloveyou és hasonlók kerekedtek. Tiszta mázli, hogy az arab világ legszebb lányai (dzsamílák, vagy ahogy az irodalmi arabtól jó messzire került egyiptomiak mondják, gemílák) is körénk gyűltek, így nem volt nehéz elviselni a nyomást. Minden magát szexista bunkónak valló férfinak ajánlom az ilyen utat, akkor körülbelül azt kapja, amit a nők szoktak a társaságukban. Az est fénypontja a pirospacsi és mindenféle csapkodós játékok kipróbálása volt, ami először még izgalmas volt a sok szép arab női kéz miatt, később inkább fárasztó, amikor a srácok is beszálltak.

Az este előre nem tervezett italozásba fulladt. Éppen az esti szokásos pár deci arakot próbáltuk meg legyűrni, amikor felbukkant a tetőn egy magyar pár, „szikvizes-földrajztanár” Tibi és „próbáljmegnemleszopnisenkitamígelmegyeksörért” Panni. Hoztak egy zacskó sört, elpörgött az arak és a literes Beefeater is. Ma elég értelmetlen az egész csapat, minden energiánkat az ülés és a teaivás viszi el. Pedig lassan indulni kellene a vonathoz Asszuánba.