hallo, hallo

Iránban volt egy kis időm, körülnéztem mobilügyben. Nem rossz...

Mobilmánia Iránban

Aki azt hiszi, hogy Iránban valami Isten háta mögötti elmaradottságban szakállas fickók csadoros feleségükkel fenyegetettségben tengetik életüket, alaposan téved. A 70 milliós népességből legalább 40 millió fiatal, nagy részük a tiltott műholdas tévéről és az Internetről szerzett nyugati ismeretekkel és vágyakkal. A hatalmas (és fizetőképes) piac nem maradt sokig parlagon. Pár év alatt beköszöntött a mobilőrület: 2000 óta az előfizetők száma 960 ezerről közel 25 millióra nőtt, és már több mint ezer városban lehet mobiltelefont használni.

A teheráni fiatalok szemében szinte nem is ember, akinek nincs mindenféle lenge öltözetű hölgyes videója a telefonján, így ha a „kinek milyenje van” felé hajlik a beszélgetés, nagyokat hallgatok vagy 8 évvel korábbi finn modellel a zsebemben. A telekommunikációs lehetőségeken túl a mai mobilok nagy előnye a „tiltott tartalmak” birtoklásának lehetősége. Legutóbb a metrón állva arra lettem figyelmes, hogy valaki hardcore pornót néz egy kisebb tömeg közepén, de a buszon az előttem ülők is átpörgetik időnként a pucérnős képeiket – nehéz az élet a konzervatív vallásos rendszerben, valahogy le kell vezetni a feszültséget. Ugyanezzel a módszerrel azerbajdzsáni prostituáltat is kínáltak egyszer – nem árulnak zsákbamacskát. A telefon jól jön sötétben világításhoz (lámpás mobilok előnyben), illetve a hangos zenehallgatáshoz parkokban, buszon, vagy akár séta közben.

Fejlődés

Tavaly októberben megtörtént a nagy áttörés, és a mobil-előfizetések száma meghaladta a vonalas telefonokét. Eszerint a népesség legalább egyharmada rendelkezik valamilyen elérhetőséggel. A legnagyobb szolgáltató az állami kézben lévő – a katonai rendszert használó, így természetesen a legjobb lefedettséggel bíró – TCI (Telecommunications Company of Iran), amelynek közel húszmillió ügyfele van. Az IranCell 3 és fél, a Taliya pedig több mint egymillió embert csábított magához. Két kisebb regionális szolgáltató is versenyben van: az egyik Irán második legnagyobb városa, az egykori főváros, Iszfahán körzetében, a másik pedig a Perzsa-öbölben lévő, „iráni Kalifornia”, Kish szigetének a szolgáltatója. Az előzetes becslések szerint a piac ebben a félévben újabb ötmillió előfizetővel bővül, a 2009-re vonatkozó, nagyra törő terv szerint pedig az ország minden második lakója rendelkezni fog vonalas és maroktelefonnal is.

Ezt a bővülést több tényező magyarázza. Egyrészt a korábbi ellenőrzés enyhülni látszik, miközben a telekommunikációval kapcsolatos kapacitás (gyártás, hálózat, szolgáltatások) rohamosan fejlődik. Pár évvel ezelőtt 200 dollár fölött volt egy SIM-kártya ára, és akár hónapokat is kellett várni egy számra. Most elég bemenni egy boltba vagy internet-kávézóba, és 16 dollárnyi riálért cserébe mi magunk választhatunk számot egy listáról, és pár perces aktiválási procedúra után önfeledten lehet csatlakozni a mobilozó közönséghez.

Árak

Az irániak imádják ezt az újfajta szabadságot. Telefonálnak motorozás közben, néha hárman egy motoron, három telefonnal. Könnyen megtehetik, az árak megfizethetők. A dél-afrikai (valójában csak 49%-ban, Iránban minden vegyesvállalat 51%-ban iráni kell legyen) MTN IranCell „Pay As You Go” csomagjában 12 forintba kerül egy perc beszélgetés a hálózaton belül, másodperc alapon számolva, de más hálózat is csak 16 forintba kerül. A nemzetközi hívások ára mindenhova 73 HUF, leszámítva olyan országokat, mint Vietnám, Kuba, Suriname, Francia Guyana vagy a Francia Antillák, mert ezek valamiért más zónába tartoznak. Az sms országon belül 3, külföldre 29 forint – bár az iráni számról sikerült küldeni smst, azt Magyarországon nem kapta meg senki, illetve a kinti számomra küldötteket nem kaptam meg. Ezt a kis szépséghibát leszámítva mindenképpen megérte beruházni egy iráni SIM-kártyába, így én is javíthattam ezzel a statisztikákat.

A havi előfizetés kevesebb, mint 1 dollár, és hálózaton belül használva 10 forint egy perc beszélgetés. A 80 országot érintő roaming ebben a csomagban 218 dollár, ami elég barátságos, 40 forint körüli percdíjakkal lebeszélhető. Ennek elsősorban azok a tömegek örülhetnek, akiknek nyugaton vannak rokonaik, illetve azok az afgánok, akik még a háború elől menekültek Iránba, és azóta innen támogatják a családjukat. Azért a kíváncsiaknak elárulom: Afganisztánban is vannak szolgáltatók, mert az országban lévő nyomorúság ellenére az ott lévő nyugatiaknak és a helyi jobb sorsúaknak nagy szükségük van rá.

Csempészet

A maroktelefonok iránti kereslet lényegesen nagyobb a kínálatnál. 2007-ben 10 millió készülékre volt igény, ezzel szemben mindössze másfél milliót importáltak. A piacon lévő telefonok 80%-a csempészetből származik. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy több mint ötmillió készülék hamis regisztrációs számmal van forgalomban, és a kisebb szolgáltatók egyelőre nem csatlakoztak a regisztrációs rendszerhez. A csempészeknek pedig nincs nehéz dolga: Irán Perzsa-öbölben fekvő szigetei 1-3 órányi motorcsónakázásra vannak Dubai és Omán partjaitól. Éjszaka kis csónakokban áthajózzák a szajrét iráni területre, amit rendszám nélküli Toyota pickupok reggelre a városokba szállítanak. Onnan meg már komolyabb ellenőrzés nélkül kerülnek a szárazföldre.