A múlt héten a boszniai szerb köztársaságban túráztam. A mindenféle kalandok holnap vagy holnapután jönnek:-) Kis türelmet...
Ingyen szállás világszerte
Az alacsony költségvetésű utazás bajnokai már évek óta nem költenek sem szállásra, sem idegenvezetésre. A trükk nem más, mint a kölcsönös bizalmon alapuló közösségi hálózatokban való aktív részvétel. Képzeljük el, hogy megérkezünk egy nagyvárosba, mondjuk Milánóba. Három nap a szabadidőnk, a várost nem ismerjük, olaszul nem tudunk, és van nálunk 50 euró.
Magunktól bizonyára megnéznénk a főbb turistalátványosságokat, kávéznánk a sétálóutcákban, miközben hátizsákosok szállásán aludva próbálnánk meg faragni a kiadásainkon.
Most azt képzeljük el, hogy megérkezünk Milánóba. Fölhívjuk Andreát vagy Guidót, aki kijön elénk a pályaudvarra, vagy angolul elmagyarázza, hogy hol találkozzunk. Elmegyünk hozzá a belvárosba, letesszük a csomagokat, majd megmutatja nekünk a környék legjobb bárjait és éttermeit. Estére meghív minket egy barátja bulijába, ahol alapos italozásba fullad az este, és másnap öt új telefonszámmal és három igen jónak ígérkező ebéd/vacsora/kirándulás/buli meghívással (meg némi harangozással odabent) ébredünk. Három nap alatt nem feltétlenül jutunk el múzeumba, de ez nem is baj: cserébe megismerjük az "igazi" Milánót.
A fenti történet nem fikció, a kaland bármelyikünkkel megeshet. A Föld összes országában majd 400 ezer tagot számláló "hospitality club", vagyis vendéglátó klub tagjának lenni a legjobb befektetés. Budapestről indulva utazzunk akár Szegedre, Bécsbe, Zimbabwébe vagy a Csendes-óceán szigeteire, mindenhol találunk hasonszőrűt, akinél megszállhatunk, jóllakhatunk, szórakozhatunk. Alapszabály, hogy szállásért és idegenvezetésért nem szabad pénzt kérni, a telefon használatáért vagy az ételért igen - de általában ezért sem szoktak.
A klub lelke egy internetes közösségi oldal, a Hospitality Club, illetve a hasonló elven működő egyéb portálok. A rendszer lényege, hogy minden regisztráló megbízik a többi klubtagban. Regisztrációhoz hosszas profilt célszerű (de nem muszáj) kitölteni, amelyben részletezzük lakhelyünk megközelíthetőségét; hány embert mennyi időre és milyen feltételekkel tudunk fogadni (ezt sem muszáj fölajánlani); vállalunk-e idegenvezetést; lehet-e nálunk dohányozni; merre jártunk korábban, és még bármely más személyes dolgot. Ezek után várhatjuk a jelentkezőket, akik megközelíthetőség, fotó, közös érdeklődés vagy bármi más alapján nálunk szeretnének megszállni.
A szállások skálája gazdag. Szerencsés esetben vendéglátónk csak a kezünkbe nyomja stockholmi lakásának a kulcsát, hogy három hétre mienk a hely, dobjuk a kulcsot a postaládába. Ugyanígy összejöhet egy mocskos matrac egy nyolcfős családdal egy szobában valamelyik ázsiai metropolisz kevésbé előkelő negyedében. Alhatunk kanapén, padlón hálózsákban, sátorozhatunk kertben, vagy ötödmagunkkal lakhatunk villában.
És a bizalom? Ezt mindenki maga döntse el. A regisztrálónak gyakorlatilag semmit sem kell felajánlania a tagsághoz. Érthető, hiszen főbérlő, lakótárs miatt ez sokaknak okozhat gondot. Ugyanígy bármilyen indokkal vissza lehet utasítani egy megkeresést, így garantáltan csak a nekünk szimpatikusakkal találkozunk.
Stoppolással kombinálva gyakorlatilag a végtelenségig csökkenthető az utazás költségvetése. Csak el kell indulni...
Dani,
VálaszTörlésMost ez hol jelent meg?
És az előző az afgános? egyébként nagyon jó volt, visszajött az összes hangulat :)))
népszabiban, a Kabulos meg a Földgömbben, persze kevésbé kifejtve:-)
VálaszTörlés