morocco footprints

Így történt, itt történt

Az érdeklődésre való tekintettel egy technikai bejegyzés következik a marokkói útról. Igyekszem minden olyan részletet megénekelni, amelyek másokat is hozzásegítenek a hasonló élmények begyűjtéséhez. Kezdjük a kijutással.

Az oda-vissza repülőút 33 ezer forintba került. Ennek egyik része (11 ezer valahányszáz) a Budapest-Bergamo wizz járatára ment el, a másik fele meg a Bergamo-Fez ryanairre. Az átszállás nem zökkenőmentes, egy-egy éjszakát le kellett húzni Bergamoban, amit a couchsurfing.org-on keresztül ingyen lehet abszolválni. Ha ez nem megy, akkor a második legolcsóbb szállás a Central Hostel, 35 euróért, de csomóan alszanak a reptéren is. A repjegyekben nincs benne a csomagföladás, így aki 10 kilonál nehezebb pakkal tervezi az oda-vissza utat, annak járatonként vagy 20 eurót kell kicsengetnie.

Miután leszálltam Fezben, az első busszal elindultam a 760 kilométerre lévő Agadirba. A jobb, vagyis a CTM és a Supratours társaságokkal ez 13 órás út, és 250 dirhamba (6000 HUF) kerül. A többi társasággal általában pár órával hosszabb, és valamivel olcsóbb. Az Agadir-Dakla út 1170 km hosszú, odafelé 21, visszafelé 19 óra volt a leggyorsabb járatokkal, a buszjegy ára 350 DH, vagyis 8500 forint.


Itt látható a teljes bejárt út, a sorban következő helyszínekkel:

Fez - ide érkeztem. A modern városrésze meglehetősen új és európai, de nem ezért szokták szereti, hanem a sikátoros-vályogfalas bahiabolt-szerű óvárosa miatt. Rengeteg turista, agresszív narkóárus, és talán itt a legdrágább a szállás (a legolcsóbb, amit taáltam 150 DH, vagyis olyan 3600 HUF egy főre - kettőre ugyanennyi). Előnye, hogy kényelmes méretű, hátránya, hogy egy nap alatt bőven meg lehet unni. Megfelelő mennyiségű hasissal felszerelve több napra is élvezhető, bár az továbbra is rendkívül idegesítő, hogy pontosan kiszámítható, hogy hol mi fog történni.

Agadir - tranzitváros, nem volt időm körülnézni. Mindenki azt mesélte, hogy a package tour-os szervezettutas turistaarcok járnak ide, ennek megfelelően drága és populáris. Azt senki sem említette, hogy kár lenne kihagyni...

Dakla - avagy az Isten háta mögött. A legközelebbi rendes nagyváros vagy ezer kilométerre van, kizárólag annak érdmes idejönnie, aki vagy hónapokra jött Marokkóba, és mindent látni akar, vagy megy tovább Mauritániába. Persze akinek van pénze, az ide is repülhet, és bérelt terepjáróval megnézheti a hajóroncsokat a sivatagban, az osztrigatelepeket meg a lagúnákat. Látnivaló zéró, rohadt erős a szél, emiatt szörfösöknek jó lehet... A mauritán határra a Hotel Sahara elől indulnak a taxik reggelente, 250-350 DH közötti áron. Egy DH az 25 forint, ettől kezdve mindenki számolgasson, vagy váltsa át itt.

Tiznit - Agadirtól 100 km-re délre lévő város, de nem az óceán mellett. Fő előnye, hogy innen megy az egyik út az Anti-Atlaszba, többek között Tafraout felé. Sokat nem láttam belőle, de itt volt a legmelegebb, 38 fok. Szerintem kocsival megér egy-két órát, többet aligha.

Tafraout - Az Anti-Atlasz egyik tündéri kisvárosa. Csak éjszaka voltam itt, azalatt kiderült, hogy kiváló bringatúrák és trekkingek kiindulópontja. Olyan 50 km-es sugarú körben lehet felfedezgetni a tájat, van oázis, kanyon, úgyhogy pár napra tökéletes. Ha nem szaladok bele a béreltautós sztoriba, biztos elverek itt vagy három napot.

Igherm, Tata - csak azoknak, akik kocsival járnak-kelnek. A táj gyönyörű, az emberek kedvesek, de a városok nem hagytak bennem mély nyomot. Egyik olyan, mint a másik.

Foum Zguid - a sivatag felől érkezve az utolsó város (az egyetlen) az Atlasz előtt. Úgy tűnt, hogy elsősorban tranzitváros, bár a környéken barangolva biztosan bele lehet szaladni szép dolgokba.

Agdz - hetente hatalmas piacot tartanak, a környékből ideözönlenek a berber arcok, hogy kereskedjenek. Errefelé, és innentől északnyugatra már megy a fosszíliabiznisz. Nappal állítólag busszal hozzák ide a turisztokat, éjszaka meglehetősen nyugis.

Erg Chebbi - miniszahara Merzouga felé. A homokdűnék 150 méter magasak, de csak pár tucat négyzetkilométernyi homokos területről van szó. A helyiek úgy hívják, játszótér, a kis mérete, és az ebből fakadó biztonságossága miatt. A szállás nem tudom mibe kerül, viszont a homokdűnék lábánál találhatók, ahonnan tevével, dzsippel vagy kvaddal lehet bezúzni a sivatagba. Lehet a homokban aludni helyieknél, sátorban, de sok pénzért ez inkább parasztvakítás, mint autentikus élmény. Még több pénzért meg működik a szexturizmus, egy korábbi bejegyzésben leírt módon.

Erfoud - ötcsillagos szállodák a sivatag szélén, tele nyugatiakkal meg szaúdi turistákkal. Két dolgot lehet itt csinálni: befizetős úttal bemenni a sivatagba, vagy eredeti vagy kamu fosszíliákat vásárolni. Akit egyik sem érdekel, az nyugodtan kihagyhatja.

Marrakes - a legnagyobb, a legidegesítőbb, a legmocskosabb, legbüdösebb - és a legfelkapottabb. Mindenki nézze meg, aztán döntse el, hogy érdemes volt-e. Egy délutántól másnap reggelig bőségesen elég, az esti kajapiac viszont kiváló élmény - egyszer.

Chefchaouen - kék város a Rif-hegységben, mediterrán környezet és végtelen mennyiségű díler és hasis, nagyjából így lehetne összefoglalni. Az óváros UNESCO védett, egy-két napot tökéletesen el lehet verni a meseszerű díszletek között. Azon kívül érdemes túrázni, a THC rajongói pedig gyakorlatilag a végtelenségig nyújthatják az ittlétet. A város amúgy a dzsankiknak lett kitalálva...

Meknesz - az egyik régi főváros, aki még nem látott ilyet, annak tetszetős újdonság, de aki Fez és Chefchaouen után érkezik, annak kevés újat tud nyújtani. Itt gyártanak bort. Összességében azért nem rossz hely, a három hetes túrából kapott három-négy órát, kábé ennyit ért első nekifutásra.

Imilchil - a Fez-Marrakes úton Kenifra és Beni Mellal között van egy útelágaz(ód:)ás, ami keresztül visz az Atlaszon Boumalne du Dades felé. Elsősorban stoppal vagy bérelt kocsival lehet eljutni ide, de a szerencsések kifoghatják a napi egy-két mikrobusz valamelyikét. Maga a város - mily meglepő - teljesen érdektelen, viszont a közelben van két tó, és rengeteg túrát vezetnek a környező hegyekbe. Ha valaki jól bele akar kóstolni az Atlaszba, mindenképpen megér legalább egy átutazást. Télen eszeveszettül hideg van, nyáron pörög az élet errefelé.

Ouarzazate - a kimondhatatlan nevű "varzazat" csodás fekvésű, a környéken van az ország egyik legtutibb szorosa (Boumalne du Dades mellett), meg egy filmstúdió, ahol tucatnyi halivúdi produkciót forgattak már, pl. a Nílus gyöngyét vagy a Kundunt. Kocsival, bringával el lehet verni pár napot...

Essauoira - az egyik legjobb tengerparti város. "Szeles város" a beceneve, fürdeni lehet, csak közben arcon fúj a homokos szél. Decemberi látogatásunk alatt ez ugyan nem volt probléma. Rohadt sok a sirály, a díler és a turista, kell hozzá némi türelem, de egy-két napra hibátlan program. Volt ott egy alkoholbolt, azt nem találtuk meg, és a turistautcán minden kétszer olyan drága, mint mondjuk 20 méterrel arrébb. Már akinek ez számít. Orson Welles itt forgatta az Othellót, teret neveztek el róla.

Nagyjából ennyit érdemes tudni így összegzésként. Még egy pár szó a költségekről. A három hetes út összesen olyan százötvenezer forintba került, de ha mindig lett volna kedvem olcsóbb szállást és kajáldát keresni, és nem a leggyorsabb társaságokkal utazom, és nem iránytaxizok, és nem megyek le Daklába (a buszjegy önmagában elvitt úgy száz dolcsit Feztől) akkor elég lett volna százhúsz is - vagy a százötvenből lehetett volna maradni egy hónapot. Nyáron, több embernek még olcsóbb: a legtöbb szoba kétágyas, amit nekem egyedül kellett kifizetnem néha, valamint jó időben lehet a szállodák tetején matracon aludni olyan 3-5 euró között.

Tipikus baleset a távolságok alábecslése - rohadt nagy az ország. Négy-hatszáz kilométer nem tétel két város között, és ezzel elmegy hat-tíz óra, a tereptől függően. És szerintem tíz-tizenöt napnál kevesebb időre nem nagyon érdemes menni, pont a fentiek miatt.

Ha valamit kihagytam volna, jöhetnek a kérdések. Jó utat!