Koninginnedag

Isten óvja a koningint!

Ha minden országban csak egy napot tölthetnék, Hollandiába mindenképpen április 29-én este érkeznék. Ekkor kezdődik ugyanis a királynő születésnapi előestéje, a Queensnight, amit hatalmas, egész napos őrület követ Hollandia-szerte.

Április utolsó napján félmillióan vonultak Amszterdam utcáira, hogy megünnepeljék a Királynő Napját, a Koninginnedag-ot, népszerűbb nevén a Queen's Day-t, Hollandia legbulizósabb nemzeti ünnepét. A város egyik legnagyobb terén, a Museumpleinen háromszázezren gyűltek össze a holland Radio 538 által szervezett koncertekre. A hagyomány szerint a királyi család két helyszínen teszi tiszteletét ezen a napon. Idén Brabant és Den Bosch volt ez a két város, ahová hatvanezren zarándokoltak el Beatrix és családja uralkodói vizitjére.

Nyolc évvel ezelőtt kezdtünk kijárni a királynő születésnapjára. Három évig lelkesen jártam is egészen 2002-ig, amikor is a nyári utak kezdtek annyira költségessé válni, hogy le kellett mondani az éves őrületről. Öt évig nem is hallottam felőle, de idén nem hagyhattam ki. Főleg, hogy közben lett egy csomó holland barátom. Decemberben napokon keresztül próbáltam szállást foglalni az április végi hétvégére Amszterdamba, de már akkor sem volt túl sok esélyem. Végül közvetítőkön keresztül lett egy napi 100 euróért, majd időközben a Teheránban megismert Arthur kölcsönadta tetőtéri lakását, 10 percre a Rembrantpleintől. A Wizzairrel jók voltunk Eindhovenig, onnan vonat.

(egy gyors fika: a Wizz olcsó ugyan, de annyira szar, hogy ha nem lenne ennyire olcsó, inkább mással mennék. Ferihegyen késtek pl. indulásnál, eddig mindig, ahányszor csak igénybe vettem. És nem repülnek semmilyen normális helyre. Sem Amszterdam, sem Barcelona, és mindenhol csak a külvárosi repterek, honnan egy rakás pénz bevonatozni. Hála a reptéri macerának, a késésnek és az eindhoveni érkezésnek, a Budapest-Amszterdam háztól-házig 10 óra volt. Ennyi idő alatt kocsival kivisz egy-egy lendületesebb barátom, úgyhogy akár vonatozhatnék is: azon legalább lehet aludni meg olvasni, és nem kell féloldalasan ülnöm a pigmeusoknak épített helyeken. Fikázás vége, végül is mégiscsak ezt használom:-)

A szokás 1891 óta él, amikor a III. Vilmos halála után regnáló Wilhelmina hercegnő augusztus 31-én először ünnepelte nyilvánosan születése napját. Az ötlet nem tőle származott. A Liberális Párt kezdeményezte, hogy ezzel a gesztussal fejezze ki a nemzet egységét. Az esemény eredetileg tehát tisztelgés a monarchia előtt, gyakorlatilag a „királynő születésnapja” néven vált legendássá – igaz, ebben van némi csúsztatás: a jelenlegi királynő, Beatrix január végi születésnapján még igencsak hideg van, viszont édesanyja, az 1909-ben született (és három éve elhunyt) Juliana április 30-i születésnapján épp megfelelő az időjárás. Amikor Beatrix trónra került, úgy döntött, nem bünteti a hollandokat a téli ünnepléssel, így megmaradt a kellemes tavaszi időpont.

Április 29-én este Amszterdam-szerte minden jelentősebb téren feltűntek kisebb-nagyobb színpadok, vidámparkok, sörsátrak. Másnap reggel az egész ország „vrijmarketté” vagyis szabadpiaccá alakult: a holland kormány ajándéka az embereknek, egy nap, amikor bárki bármit adómentesen árulhat. A parkok és az utcák megteltek árusok ezreivel, és biciklicsengőtől a felfújható narancssárga kalapácson keresztül a ’60-as évek slágereiig bakeliten mindent meg lehetett kapni. Kár, hogy nem értek a kacatokhoz, egy jó szemű kacatmester vagyonokat kereshetne velük, mondjuk itthoni trendi boltokban árulva a retrót. A bolhapiac méreteiről egy tavalyi adat: egy holland bank becslése szerint ezen a napon 200 millió eurós forgalmat bonyolított országszerte az 1,8 millió árus.

A világhírű, koncentrikus körökben futó csatornarendszer ideális helyszín a partizásra. Hajók tízezrei szelik át a csatornákat. Van köztük, amiben csak három-négy öregúr borozgat egy jó szivar társaságában, őket vagy háromtucatnyi táncolóval megtömött, veszélyesen merülő diszkóuszály követ, majd párfős dzsesszkoncert úszik el mellettünk. Ha a parton is elég jó a buli, megállnak, kikötnek, vesznek sört, majd folytatják egynapos narancssárga túrájukat. Mert az ünnepi szín a vidám narancs, hála a Hollandia függetlenségét kivívó Orániai-háznak. Egy mai holland számára nincs kéjesebb öröm, mint talpig nemzeti színű narancssárgába öltözve látni a holland sört vedelő és holland füvet szívó briteket, spanyolokat, de különösen a németeket.

Az amszterdamiak nagy része rendesen készen van. Kitalálták például a human casino nevű őrületet. Félkarú rabló, megvan? Tudod, amikor a narancs-banán-csengettyű kombinációjú tárcsákon lesz három banánod és ömlik az apró… A human casinoban három ember ül egy-egy széken, fallal elválasztva. Csengőszóra mindenki felemel valamit az előttük lévő gyümölcsök közül. Ha mindhárman ugyanazt, lehet is a kasszához fáradni. Mások az utcán guminőznek. Vagy például lehet héliumos lufit venni 3 euróért, vajon mire? :-)

Minden kedves rastaérzelmű zöldembert figyelmeztetek: nincs sok ideje az amszterdami vizitre. A jelenlegi 240 coffeeshop többségét belátható időn belül bezárják, és mindössze 16 marad. Az ok igen egyszerű, itt is életbe lép az „iskola körül tilos a cucc 250-500 méteren belül” elgondolású szabály. Ezzel egyébként semmi baj sincs, csak éppen átrendeződik a belváros meg a piros lámpás negyed. Állítólag a szervezett bűnözés is rátette a kezét, nem utolsó sorban azt akarják visszaszorítani. Queensdayen a fenti műintézményekben kevés az ülőhely, de ez senkit sem zavar, mert a marihuána édeskés füstje minden sarkon érezhető. Ezen a napon az egyébként sem túlzottan szigorú holland gyakorlat még elnézőbb. A „marihuána-városnak” nevezett Amszterdam szlogenje is erre figyelmeztet: „Kereskedhetsz, bulizhatsz, táncolhatsz, ihatsz, vagy szívhatsz az utcán, de figyelj másokra!” Ja, hallucinogénjunkieknak is van egy rossz hírem: jövőre bezárják az összes smart shopnak nevezett helyet, ahol eddig a kalapurat (gomba, magic mushroom, etc) árulták.

Arthur megmutatott pár tuti helyet, ami nincs benne az útikönyvekben. Íme pár közülük. Az egyik személyes kedvencem az Excalibur, a Hell’s Angels által üzemeltetett motoroskocsma-coffeshop. Néha motorosokkal van tele, néha szolidabb arcokkal is. Az örökmetál garantált, a falon a metálélet összes kelléke: viking bárd, Indian motor, pallos, gitárok, lovagi páncél. Egy teljes Manowar lemezborítót össze lehetne rakni az itt lévő relikviákból.

Ugyancsak kellemes kocsma az „Angol Segg” nevű krimó, Amszterdam egyik legrégebbi kocsmája. Belül minden sötétbarna, állítólag azért, mert négyszáz éve nem újították föl, azalatt meg nyilván legalább húszezer ember lett tüdőrákos a falai között. Itt ittam koldusokról (geuze, vagy mi) elnevezett sört, kicsit savanyú volt, és életem egyik legjobbja (holtversenyben a Simkentszkajával és a Baltika 9-cel:-)

Szintén említésre méltó hely a NEMO tetőterasza. A Nemo a helyi csodák palotája, az a bazi nagy világoszöld hajóorr a Központi Pályaudvar mögött. Isteni kilátás, napozás, teraszok, kár, hogy ötkor bezár. De szerencsére ott van mellette a 11. emelet nevű hely. A Stedelijk Museum (éppen a „60 éves a Magnum” fotókiállítás van itt) – mily meglepő – 11. emeletén lévő bár tetőteraszáról van szó. A Corvintetővel ellentétben itt a bárpult mögött nem fal meg drótkerítés, hanem valóban a mélység van. Elég kicsi hely pár párszékkel és nagyon sok elfekvős résszel. Egy biztos, az ilyen helyek miatt Amszterdamban sosem tudtam volna elvégezni egy egyetemet.

Amszterdam egyébként sem unalmas hely, állandóan van valami pörgés, de ezen a napon valami hihetetlen módon elszabadul az emberek önkifejező hajlama. Egy idős házaspár beöltözik királyi párnak, és sarokerkélyéről integet az előttük vonuló tömegnek. Nem sokkal odébb ablakpárkányra szerelt dj-pulton teljes extázisban lévő önjelölt titán keveri a zenét az utcának. A valamivel csöndesebb szűk csatornában narancssárga hajú punkzenekar ad koncertet motorcsónakról, miközben néha versenyben szórakoztatják a járókelőket egy-egy kapu alatti dzsessz- vagy dixielandzenekarral. A híd alatt vagy ötven fekete kongázik, amire többszáz ember verődik össze közös táncra és zsonglőrködésre. Nem a zene az egyetlen szórakozás. Néhány éve az akkor meggyilkolt homoszexuális politikus, a nyilatkozataival sok vihart kavart Pim Fortuyn rajzolt ánuszába lehetett csúzlizni vizes szivaccsal. Máshol egy euróba kerül egy dobás a dartsszal, és aki háromból háromszor beletalál a céltáblára erősített tízeurósba, megkapja azt. Rendkívül népszerű az utca közepére tett kempingasztalról árult feles tequila. Az italozással azonban nem árt csínján bánni, a legtöbb letartóztatás ugyanis az ittas hajóvezetés miatt van, sőt a belvárosba be sem hajózhatnak azok, akik már ittasak.

Az a baj a Queensdayjel, hogy csak egy napos, és csak egyszer van évente. Most várhatok vagy 355 napot a következőre. Egy biztos: jövőre is megyek.

Na, azért a végére pár érdekesség. Kezembe került a Cannabis City Amsterdam legújabb száma. Ebben vagy egy cikk, Aszterdam számokban. Tehát: 174 nemzetiség él a városban. A Központi Pályaudvar szigetét 6000 cölöp tartja. A 743 ezer lakosra 600 ezer bicikli jut. 1281 híd van a a 165 csatorna felett. 220 ezer fa van Amszterdamban. 2556 helyen lehet alkoholt fogyasztani. Hivatalosan 234 coffeeshop volt 2007 januárjában, de ez semmi, mert 2005-ben még 350.