lovagok és lovaginák

A hétvégén Boszniában kalandoztam, legközelebb arról írok, csak muszáj kialudnom magam. De addig is íme egy kis csemege egy korábbi szíriai utamról:

Lovagvárak Szíriában

Szinte nincs is olyan európai nép, ami valamilyen módon ne hagyott volna nyomot a Közel-Keleten – akár a századforduló körüli brit és a francia mandátumterületekre, akár a keresztes háborúk összeurópai lovagjaira és azok lerobbant sleppjére gondolunk. Mi magyarok sem maradtunk ki ebből. A legnagyobb szír lovagvárak sokat köszönhetnek egy magyar királynak, és majd’ 800 évvel később egy magyar régésznek.


A Krak des Chevaliers az a keresztes lovagi erőd, amelyet minden kisgyerek megpróbál megépíteni Legoból: hegygerincre épített vár, kör, félkör és négyzet alapú bástyákkal, tornyokkal, felvonóhíddal, több falsíkkal, vastag várfallal és lenyűgöző belső terekkel.
A tengerparti Tartus, és a szárazföldön beljebb lévő Homs városa között félúton helyezkedik el, stratégiailag a legmegfelelőbb helyen ahhoz, hogy ellenőrizze a szárazföld és a tenger közti kereskedelmet.

Amikor 1218 elején II. András hazaindult a Szentföldről, az ötödik keresztes hadjáratból, meglátogatta Krak des Chevalierst. A külső falak némi megerősítésre szorultak, így királyunk a ma Erdélyben lévő szalacsi sólerakat jövedelméből finanszírozta az építést. Ezzel akkor könnyen dobálózott: a sókereskedelem hatalmas bevételi forrást jelentett a királynak, amelyből elsősorban egyháznak jótékonykodott – mint ahogy a keresztes vár támogatása is az egyház célját szolgálta. Az adományt rögzítő oklevél értelmében az adományt „örökkön-örökké”, minden év húsvétján kellett küldeni. A tengerparton lévő Magrat várát hasonlóképpen szponzorálta. Ettől kezdve a magyar szerepvállalás a szír erődökkel kapcsolatban nyolc évszázadra megszűnt, majd az utóbbi évtizedben nemzetközi elismerést kiváltó módon újra elkezdődött.

Az új vállalkozás Szíriai-Magyar Régészeti Misszió névre hallgat, és Major Balázs régész vezetésével megkapták a Szíriai Régészeti Főigazgatóság felkérését Margat várának tudományos kutatására. Korábban már feldolgozták a keresztes erődök hálózatát a tengerparti régióban. Az expedíció eddig több száz lelőhelyet talált meg, tárt fel és dokumentált, mint amilyenek az Orontész-völgy keresztes barlangvárai, Tartus óvárosának középkori erődítései vagy a Krak des Chevaliers középkori graffitijei. Ez utóbbit középkori keresztes helyőrség katonái karcolták a vár kápolnájának falaiba, és hasznos információkkal szolgált a korabeli viseletről, fegyverzetről és gondolkodásmódról.

A csodás romok könnyebben hozzáférhetőek bárki számára, mint azt a legtöbben gondolják. Szíriát lassan kezdik fölfedezni a turisták, akik az Egyesült Államok által szajkózott negatív kampánnyal cseppet sem törődnek. A közbiztonság kiváló, a nyugat dekadenciája, mint az alkohol vagy az utcai öltözködés kellemes egyensúlyban van az európai vigalmi negyedek és az iszlám tiltásai között, az árak alacsonyak, és ami a legfontosabb, az itt élők nyitottak és kedvesek minden vendéggel. Látnivaló annyi van, hogy két hónap alatt keresztül-kasul buszozva és stoppolva az országon sem sikerült megnyugtatóan hátradőlni, hogy na, most aztán mindent láttunk. Diákoknak különösen ajánlott célpont Szíria. Ennyi kulturális örökséggel talán egyetlen más ország sem rendelkezik, a múzeumokba és a romokhoz a diákbelépő nagyon barátságos összeg. Margat várába például a felnőtteknek szóló 300 szír font (50 font = 1 dollár) helyett mindössze 15, Krak des Chevaliers-be 30 fontba kerül.

Ez után szinte kínálja magát a 200 kilométernél is rövidebb, remek fekvésű, de nem véletlenül nem felkapott szír riviérának és hátországának felfedezése. Északról érkezünk a hatalmas Magrat vára alatti Banyoszba, ahonnan gyorsan fölstoppolunk az erődhöz. Óriási kaktuszok, mediterrán növényzet, alattunk gyárkémények, és a Földközi-tenger adja a hátteret a Közel-Kelet legnagyobb várához. A nagyját a 11. században építették a keresztesek, amelyet folyamatosan 7 hektár alapterületűre bővítettek – hála többek között a már említett II. András adományainak, aki szintén a sólerakat jövedelméből évi száz ezüstmárkát adott Margat fenntartására. A többórás bolyongás után megszállunk a tengerparti Tartusban, ahonnan másnap célba vesszük a legismertebb várat, a Krak des Chevalierst.

A lenyűgöző erődítés a johanniták központja volt a 13. század környékén, és több ezer fős helyőrség elszállásolására volt alkalmas. Három méter vastag külső várfallal és 13 bástyával vették körül. A labirintusszerű belsejében kiválóan el lehet veszni órákra, de a vártól kicsit elbandukolni sem rossz, a helybeli kiskölkökkel focizva közben, onnan látszik ugyanis az a képeslapszerű kilátás, amiért az ember ifjú korában rászokik a lovagos filmekre. Az ízlés szerint 1-2 órás, vagy akár egész napos kaland után jó órás gyaloglással, vagy tízperces mikrobuszozással visszamegyünk az autópályára, és kíváncsian stoppolni kezdünk: vajon azonnal fölvesz valaki, vagy akár perceket is az út mellett kell töltenünk, mire az első mikrobusz megáll?