Irán - Az első lexikon a közlekedésről
Rendhagyó kísérletbe kezdek egyik kedvenc témámmal, a közlekedéssel kapcsolatban. Hirtelen felindulásból összeütöttem pár szószedetet az iráni közlekedésről, amit lexikon formában bocsátok közre. Ezen lehet kacarászni, hümmögni, de mindenekelőtt kiegészíteni és pontosítani. A további szájtépés helyett még ajánlom a témába vágó paykanhunter-t, csakis Paykan fanoknak!
Dél-Teherán: Az a hely, ahol majdnem minden betonból és autóból áll. Egy rendes észak-teheráni a következő megjegyzésekkel illeti: „Minek mész te oda?”, „Mi dolgod van ott?”, „Megőrültél???”
Észak-Teherán: Teheránnak az a része, ahol a helyiek szerint jó élni. Egy kicsit kevésbé kaotikus, mint Dél-Teherán, az emberek nyugatiasabban öltöznek, jobb kocsival járnak, és lényegesen drágább ingatlanokban élnek. A forgalom egyesek szerint elviselhetőbb. Egy igazi ~i sosem megy a város központjába, és sosem megy Dél-Teheránba. Így ha északi taxissal mész délre, egy idő után neked kell majd navigálnod – vagy minden sarkon megálltok, amíg a sofőr megkérdezi a helyes irányt.
Iránytaxi: a buszokat kiváltó közlekedési eszköz. Jellemzője, hogy meghatározott útvonalon, fix tarifával közlekedik. A városiak kétszer-háromszor átszállnak A-ból B-be menet. Akkor indulnak, amikor megtelnek, és nagy előnye, hogy nem kell az ár miatt vitatkozni.
Járda: (nagyvárosokra, különösen Teheránra érvényesen) az az úttest, ahol a gyalogosok legálisan zavarják a motorosokat. Teheránban mély vízelvezető árok választja el az úttesttől, ennek ellenére néha egy-egy autó is átkerül rá. A motorosok itt kerülik ki a dugókat, és ide parkolnak, ha már nincs hely az úton. Teheránban életveszély közlekedni a ~n, a hátulról elütés minden gyalogosra nézve lehetséges opció.
Követési távolság: vezetéssel kapcsolatos fogalom, amit az irániak egyszerűen definiálnak: tetszőleges távolság két, egy irányba haladó kocsi között. Teheránban ez sosem több mint 5-10 centiméter, de valaki a hüvelykujj-szabályt emlegeti: ahova befér az ujjad, az a távolság elegendő. A ~ a nyugati vezetők rémálma Irán útjain, a fogalmi hiányosságok napi sok ezer koccanást eredményeznek.
Közlekedési dugó: az a helyzet, amiben egy rendes városban élő iráni az ébren töltött élete negyedét tölti.
Közlekedési lámpa, villanyrendőr: közvilágítási célt szolgáló és városképet hangulatosabbá tevő fényforrás, inkább ajánlott, mint kötelező jelleggel.
KRESZ: a közlekedési rendszabályokat jelenti, de egy teheráni KRESZ-könyv hosszúsága vetekszik a Szomália és Guinea közti Maybach kereskedelem éves beszámolóéval. A szabályok:
- Mindig annak a kocsinak van elsőbbsége, amelyiknek az orra előrébb van, akárcsak egyetlen milliméterrel is – sőt, az is elég, ha csak optikailag tűnik úgy, hogy előrébb van.
- Mindig az erősebb kocsinak van elsőbbsége.
- Mindenki csak magára vigyáz, és csak előre figyel.
- Ütközésnél, ha mi hibáztunk, megpusziljuk a másikat és elnézést kérünk, ha a másik tévedett, megpróbáljuk megütni, és hagyjuk magunkat megnyugtatni.
- Pirosnál mindig lehet jobbra kanyarodni!
- Hulljon a férgese! Csak akarattal, erőszakkal és arcátlansággal tudsz érvényesülni. Ha nem vagy gyors és határozott, jobb, ha ki sem jössz a reptérről…
Luxus busz: az irániak arányérzékét dicséri, hogy gondoltak a tehetősebbekre is. A normál Volvo negyven akárhány üléses modelljében mindössze 25 szék van, négy helyett három sorban. Elképesztően kényelmes, de a Volvo árának másfél-kétszeresét kérik a luxusért. Dobozos gyümölcslevet és kekszet osztanak a sztyuárdok, van rajta víz. Ha az utazó elég ügyes, a sima ár közelébe alkudhatja a viteldíjat. A perzsák rugalmasak…
Menő kocsi: az a jármű, amivel az észak-teheráni fiatalok nőt szereznek maguknak. Mivel minden autó kétszer annyiba kerül, mint Európában, egy szebb BMW vagy Mercedes komoly vagyoni hátteret jelez az erre (mint a szebb jövő zálogára) fogékony lányok körének. Megbízható helyi forrásaink szerint egy ~ a szexuális kalandozások legfontosabb kelléke, és gyakran színhelye is.
Mercédesz: a lassú busz. Általában a ’60-as években készültek, akkor még deluxe modellekről beszéltünk. A városok közti távolságot segítenek leküzdeni. Épeszű és néhány dollárnál többel rendelkező iráni nem veszi igénybe, emiatt szegények és vidékiek használják, akiknek vagy nincs pénzük, vagy ráérnek. Mindenhol megáll, akkor indul, amikor megtelik (mindig öt perc). Általában feleannyiba kerül, mint a Volvo, légkondi nincs rajta, csak kereszthuzat. Turisták előszeretettel próbálják ki, majd visszatérnek a már említett svéd márkához. A ~t a Jóisten is védi, erre az Always remember God, az Allah Akbar, valamint Ali és Husszein imámok képei utalnak, amit előszeretettel ragasztanak a jármű bármely pontjára (kendő mögül kileső női arc közelébe). A közvélekedés szerint néhány éven belül eltűnnek a közlekedésből ezek a gyöngyszemek.
Metró: ebben nagyságrendeket vertek ránk a derék perzsák. Amíg mi matekoztunk a szerződésekkel, addig ők két olyan vonalat építtettek a kínaiakkal, amin több mint egy óra végigmenni. A ~ egyetlen hátránya, hogy az irániak nem tudnak közlekedni. Hiába van feltüntetve a metró kocsikon a kiszállás és a beszállás helyes sorrendje és módszere, minden ajtónyitásnál két tömeg néz farkasszemet, majd kezdődik a rugby.
Öt perc: az az időegység, amit az irániak mondanak válaszként egy jövőbeli esemény megtörténése időpontjának firtatásakor. A Mikor indul?, a Még mennyi idő?, a Mikor nyit?, a Mikor érünk oda?, a Még mennyit kell várni?, és a Még mennyit kell gyalogolni? típusú kérdésekre adott leggyakoribb és legnépszerűbb válasz. Relatív terjedelme bármennyi lehet, abszolút tartama a valódi öt perc és három óra között ingadozik. Célja az aggódó vendég megnyugtatása, aki néhány ilyen kúra után ettől kezd el idegeskedni. Már, aki…
Paykan: iráni autócsoda. A brit Hillman Huntertől lopott dizájnnal tartozik az „originál és 100% iráni” termékek közé. Több millió ilyen szaladgál az utakon, mind fogyasztási, mind környezetvédelmi szempontból fenntarthatatlan jármű. Kizárólag az üzemanyagra adott állami szubvenció és a környezetvédelem hiánya teszi mégis fenntarthatóvá – ennek következtében a Paykannal telezsúfolt városokban jópár évvel lecsökkent a születéskor várható átlagos élettartam. Amúgy a ~ jelentése nyíl, de téglára vagy szappantartóra hasonlít. (Paykanos kép ld. a fenti taxis)
Rendőr: az a fószer, aki AK-val az oldalán, vagy anélkül nézi az őrült forgalmat. Célja a túlélés, sosem csinál semmit, legyen akár baleset, tűzvész, vagy a rendszabályok áthágása. Könnyen elkapható áldozatokra vadászik – ilyen a járdán parkoló, tulajdonos nélküli motorkerékpár elszállítása. Még soha, semmilyen problémamegoldásról nem érkezett jelentés, amiben ~ is közreműködött volna.
Taxi: az az autó, amibe bárki beülhet. Iránban nem veszik túl szigorúan az iparengedélyt, így az a gépjármű is taxivá válik, akmnek a tulajdonosa csak cigiért ugrik le a sarokra, de ott valakinek pont egy reptéri fuvar kellene. Az árban célszerű előre megállapodni, a leghatékonyabb az ember, ha perzsául mond valami nagyon konkrét összeget, amiből aztán alig enged. Az autó állapota és a vezetői kvalitások semmilyen mércével nem mérhetők, ezért elvárásaink se legyenek. A ~ban lehet dohányozni, gyakran a sofőr kínál.
Tömegközlekedés: Iránban nincs villamos, így a metrók és buszok rendszeréről beszélünk. A 15 milliós Teheránban (plusz napi 8 millió ingázó) elviselhetetlen tortúra a ~, ami a város méreteit figyelembe véve nem nagyon mérsékelhető. A főbb utakon buszsáv működik, a metró a parkokat leszámítva az egyetlen tiszta hely a városban, úgyhogy annyira mégsem élhetetlen a dolog. A ~ kifejezetten olcsó, de bárhonnan bárhova menve érdemes minimum egy órát számolni akkor, ha metróvonal közelében van mindkét helyszín.
Úttest: (minden városi és város körüli területre érvényesen) A közlekedés színhelye. Európai hasonmásától abban különbözik, hogy az útburkolati jelek kizárólag az azt festő munkások foglalkoztatására szolgál, gyakorlati jelentősége nincs. Az ~en egyszerű szabály uralkodik, amit több helyen az ”erősebb kutya baszik” modellként emlegetnek. Vagyis a kamion a király, a teherautó meg a busz jár-kel, a személyautó cikkcakkozik és fékez, a motoros túlél, a gyalogos pedig tényleg csak puhatestű. Teheránban vannak kerékpárosok! Veszélyeztetett faj.
Volvo: a busz. Városok közti közlekedésben segít, gyors, és a nyugati sztenderd színvonalat hozza szinte mindig. Néha kevesebbet, néha pedig többet (ld. Luxus busz). Nagyvárosok között általában óránként közlekedik, ha az ember Teheránból Kazvinba megy, akkor szinte az összes jó, ami nyugatra indul.
Zebra: ld.: parkolóhely, taxidroszt, piac
Rendhagyó kísérletbe kezdek egyik kedvenc témámmal, a közlekedéssel kapcsolatban. Hirtelen felindulásból összeütöttem pár szószedetet az iráni közlekedésről, amit lexikon formában bocsátok közre. Ezen lehet kacarászni, hümmögni, de mindenekelőtt kiegészíteni és pontosítani. A további szájtépés helyett még ajánlom a témába vágó paykanhunter-t, csakis Paykan fanoknak!
Dél-Teherán: Az a hely, ahol majdnem minden betonból és autóból áll. Egy rendes észak-teheráni a következő megjegyzésekkel illeti: „Minek mész te oda?”, „Mi dolgod van ott?”, „Megőrültél???”
Észak-Teherán: Teheránnak az a része, ahol a helyiek szerint jó élni. Egy kicsit kevésbé kaotikus, mint Dél-Teherán, az emberek nyugatiasabban öltöznek, jobb kocsival járnak, és lényegesen drágább ingatlanokban élnek. A forgalom egyesek szerint elviselhetőbb. Egy igazi ~i sosem megy a város központjába, és sosem megy Dél-Teheránba. Így ha északi taxissal mész délre, egy idő után neked kell majd navigálnod – vagy minden sarkon megálltok, amíg a sofőr megkérdezi a helyes irányt.
Iránytaxi: a buszokat kiváltó közlekedési eszköz. Jellemzője, hogy meghatározott útvonalon, fix tarifával közlekedik. A városiak kétszer-háromszor átszállnak A-ból B-be menet. Akkor indulnak, amikor megtelnek, és nagy előnye, hogy nem kell az ár miatt vitatkozni.
Járda: (nagyvárosokra, különösen Teheránra érvényesen) az az úttest, ahol a gyalogosok legálisan zavarják a motorosokat. Teheránban mély vízelvezető árok választja el az úttesttől, ennek ellenére néha egy-egy autó is átkerül rá. A motorosok itt kerülik ki a dugókat, és ide parkolnak, ha már nincs hely az úton. Teheránban életveszély közlekedni a ~n, a hátulról elütés minden gyalogosra nézve lehetséges opció.
Követési távolság: vezetéssel kapcsolatos fogalom, amit az irániak egyszerűen definiálnak: tetszőleges távolság két, egy irányba haladó kocsi között. Teheránban ez sosem több mint 5-10 centiméter, de valaki a hüvelykujj-szabályt emlegeti: ahova befér az ujjad, az a távolság elegendő. A ~ a nyugati vezetők rémálma Irán útjain, a fogalmi hiányosságok napi sok ezer koccanást eredményeznek.
Közlekedési dugó: az a helyzet, amiben egy rendes városban élő iráni az ébren töltött élete negyedét tölti.
Közlekedési lámpa, villanyrendőr: közvilágítási célt szolgáló és városképet hangulatosabbá tevő fényforrás, inkább ajánlott, mint kötelező jelleggel.
KRESZ: a közlekedési rendszabályokat jelenti, de egy teheráni KRESZ-könyv hosszúsága vetekszik a Szomália és Guinea közti Maybach kereskedelem éves beszámolóéval. A szabályok:
- Mindig annak a kocsinak van elsőbbsége, amelyiknek az orra előrébb van, akárcsak egyetlen milliméterrel is – sőt, az is elég, ha csak optikailag tűnik úgy, hogy előrébb van.
- Mindig az erősebb kocsinak van elsőbbsége.
- Mindenki csak magára vigyáz, és csak előre figyel.
- Ütközésnél, ha mi hibáztunk, megpusziljuk a másikat és elnézést kérünk, ha a másik tévedett, megpróbáljuk megütni, és hagyjuk magunkat megnyugtatni.
- Pirosnál mindig lehet jobbra kanyarodni!
- Hulljon a férgese! Csak akarattal, erőszakkal és arcátlansággal tudsz érvényesülni. Ha nem vagy gyors és határozott, jobb, ha ki sem jössz a reptérről…
Luxus busz: az irániak arányérzékét dicséri, hogy gondoltak a tehetősebbekre is. A normál Volvo negyven akárhány üléses modelljében mindössze 25 szék van, négy helyett három sorban. Elképesztően kényelmes, de a Volvo árának másfél-kétszeresét kérik a luxusért. Dobozos gyümölcslevet és kekszet osztanak a sztyuárdok, van rajta víz. Ha az utazó elég ügyes, a sima ár közelébe alkudhatja a viteldíjat. A perzsák rugalmasak…
Menő kocsi: az a jármű, amivel az észak-teheráni fiatalok nőt szereznek maguknak. Mivel minden autó kétszer annyiba kerül, mint Európában, egy szebb BMW vagy Mercedes komoly vagyoni hátteret jelez az erre (mint a szebb jövő zálogára) fogékony lányok körének. Megbízható helyi forrásaink szerint egy ~ a szexuális kalandozások legfontosabb kelléke, és gyakran színhelye is.
Mercédesz: a lassú busz. Általában a ’60-as években készültek, akkor még deluxe modellekről beszéltünk. A városok közti távolságot segítenek leküzdeni. Épeszű és néhány dollárnál többel rendelkező iráni nem veszi igénybe, emiatt szegények és vidékiek használják, akiknek vagy nincs pénzük, vagy ráérnek. Mindenhol megáll, akkor indul, amikor megtelik (mindig öt perc). Általában feleannyiba kerül, mint a Volvo, légkondi nincs rajta, csak kereszthuzat. Turisták előszeretettel próbálják ki, majd visszatérnek a már említett svéd márkához. A ~t a Jóisten is védi, erre az Always remember God, az Allah Akbar, valamint Ali és Husszein imámok képei utalnak, amit előszeretettel ragasztanak a jármű bármely pontjára (kendő mögül kileső női arc közelébe). A közvélekedés szerint néhány éven belül eltűnnek a közlekedésből ezek a gyöngyszemek.
Metró: ebben nagyságrendeket vertek ránk a derék perzsák. Amíg mi matekoztunk a szerződésekkel, addig ők két olyan vonalat építtettek a kínaiakkal, amin több mint egy óra végigmenni. A ~ egyetlen hátránya, hogy az irániak nem tudnak közlekedni. Hiába van feltüntetve a metró kocsikon a kiszállás és a beszállás helyes sorrendje és módszere, minden ajtónyitásnál két tömeg néz farkasszemet, majd kezdődik a rugby.
Öt perc: az az időegység, amit az irániak mondanak válaszként egy jövőbeli esemény megtörténése időpontjának firtatásakor. A Mikor indul?, a Még mennyi idő?, a Mikor nyit?, a Mikor érünk oda?, a Még mennyit kell várni?, és a Még mennyit kell gyalogolni? típusú kérdésekre adott leggyakoribb és legnépszerűbb válasz. Relatív terjedelme bármennyi lehet, abszolút tartama a valódi öt perc és három óra között ingadozik. Célja az aggódó vendég megnyugtatása, aki néhány ilyen kúra után ettől kezd el idegeskedni. Már, aki…
Paykan: iráni autócsoda. A brit Hillman Huntertől lopott dizájnnal tartozik az „originál és 100% iráni” termékek közé. Több millió ilyen szaladgál az utakon, mind fogyasztási, mind környezetvédelmi szempontból fenntarthatatlan jármű. Kizárólag az üzemanyagra adott állami szubvenció és a környezetvédelem hiánya teszi mégis fenntarthatóvá – ennek következtében a Paykannal telezsúfolt városokban jópár évvel lecsökkent a születéskor várható átlagos élettartam. Amúgy a ~ jelentése nyíl, de téglára vagy szappantartóra hasonlít. (Paykanos kép ld. a fenti taxis)
Rendőr: az a fószer, aki AK-val az oldalán, vagy anélkül nézi az őrült forgalmat. Célja a túlélés, sosem csinál semmit, legyen akár baleset, tűzvész, vagy a rendszabályok áthágása. Könnyen elkapható áldozatokra vadászik – ilyen a járdán parkoló, tulajdonos nélküli motorkerékpár elszállítása. Még soha, semmilyen problémamegoldásról nem érkezett jelentés, amiben ~ is közreműködött volna.
Taxi: az az autó, amibe bárki beülhet. Iránban nem veszik túl szigorúan az iparengedélyt, így az a gépjármű is taxivá válik, akmnek a tulajdonosa csak cigiért ugrik le a sarokra, de ott valakinek pont egy reptéri fuvar kellene. Az árban célszerű előre megállapodni, a leghatékonyabb az ember, ha perzsául mond valami nagyon konkrét összeget, amiből aztán alig enged. Az autó állapota és a vezetői kvalitások semmilyen mércével nem mérhetők, ezért elvárásaink se legyenek. A ~ban lehet dohányozni, gyakran a sofőr kínál.
Tömegközlekedés: Iránban nincs villamos, így a metrók és buszok rendszeréről beszélünk. A 15 milliós Teheránban (plusz napi 8 millió ingázó) elviselhetetlen tortúra a ~, ami a város méreteit figyelembe véve nem nagyon mérsékelhető. A főbb utakon buszsáv működik, a metró a parkokat leszámítva az egyetlen tiszta hely a városban, úgyhogy annyira mégsem élhetetlen a dolog. A ~ kifejezetten olcsó, de bárhonnan bárhova menve érdemes minimum egy órát számolni akkor, ha metróvonal közelében van mindkét helyszín.
Úttest: (minden városi és város körüli területre érvényesen) A közlekedés színhelye. Európai hasonmásától abban különbözik, hogy az útburkolati jelek kizárólag az azt festő munkások foglalkoztatására szolgál, gyakorlati jelentősége nincs. Az ~en egyszerű szabály uralkodik, amit több helyen az ”erősebb kutya baszik” modellként emlegetnek. Vagyis a kamion a király, a teherautó meg a busz jár-kel, a személyautó cikkcakkozik és fékez, a motoros túlél, a gyalogos pedig tényleg csak puhatestű. Teheránban vannak kerékpárosok! Veszélyeztetett faj.
Volvo: a busz. Városok közti közlekedésben segít, gyors, és a nyugati sztenderd színvonalat hozza szinte mindig. Néha kevesebbet, néha pedig többet (ld. Luxus busz). Nagyvárosok között általában óránként közlekedik, ha az ember Teheránból Kazvinba megy, akkor szinte az összes jó, ami nyugatra indul.
Zebra: ld.: parkolóhely, taxidroszt, piac
6 megjegyzés:
Hát ez fenomenális volt!!!:D Nem voltam még Teheránban, de máris úgy érzem, hogy van egy fogalmam róla!
Dani, nagyon jó volt. Valamit írhatnál a tevéről, a kerékpárról is.
üdv
wp
Köszi wp, tevét még nem láttam Teheránban, de a bringa megér egy kört:) na meg a felvonó.
csaó, d
Örülök, hogy van magyar, aki így szereti Iránt és az ottani embereket!
Sajnos még sosem voltam ott és nem is valószínű, hogy a BKV-s dolgozói fizetésemből valaha eljutok oda, pedig nagyon szeretnék. Jó ideje csak iráni filmeket nézek, Kiarostami a legnagyobb!
Köszönök mindent sort amit leírtál vagy le fogsz írni Iránnal kapcsolatban!
Jó egészséget!
Laci
Igyekszem, Laci, igyekszem:) ha minden jól megy, idén újabb szép sztorik jönnek. Egyébként elég olcsón ki lehet jönni (akár 100), ha érdekel, megírom neked.
csaó, Dani
A 100 önmagában elég misztikusan hangzik, de természetesen minden érdekel:)
Ha nem gond akkor steris@pannonmail.hu a címem, ide mindent megírhatsz. És KÖSZI SZÉPEN!
Megjegyzés küldése