Kivételesen egy interjút teszek föl nektek. A beszélgetés 2008. februárjában zajlott le Szarajevó Ilidzsa nevű városrészében. Walkó Ádám begin_of_the_skype_highlighting end_of_the_skype_highlighting tolmácsolt. Abu Hamza elég ellentmondásos figura, az interjúit összehasonlítva sem egészen tiszta az álláspontja. Érdemes összevetni például a Spiegel-interjúval... Az utóbbi időben vezető téma volt nemcsak a Spiegelnél, de a horvát Globusban és a Jutarnji listben, valamint a bosnyák Bosnában is. Ez a szöveg eddig nem jelent meg sehol, nem jelenhetett, mert egyoldalú, ugyanis a bosnyák hatóságok álláspontját nem tükrözi. A probléma mindenestre érdekesebb annál, minthogy említés nélkül elsikkadjon.
„A terrorizmus elleni harcban az emberi jogokat is sértik”
Abu Hamza Al Hussein Imad, a boszniai háború szír származású mudzsahed harcosa, a volt mudzsahedek jogait védő Ensarija szervezet vezetője
Hogy került Boszniába? Hogyan keveredett a háborúba?
Miután leérettségiztem Szíriában, csereösztöndíjasként Jugoszláviába jöttem 1983-ban, a belgrádi orvosi egyetemre. Később átmentem Rijekába, mert ott sokkal melegebb van és ott a tenger. 1992-ben, a boszniai háború kitörésekor aztán megindultak a menekülthullámok. A rijekai iszlám közösséggel együtt humanitárius munkában vettem részt. Egy 13 éves menekült kislány nagyon mély nyomot hagyott bennem. Tulajdonképpen miatta mentem át Boszniába harcolni. Amikor megérkezett, a kislány nem beszélt. Amikor kérdeztük, hogy születésétől fogva ilyen-e, a vele lévők elmondták, hogy a szerbek a szeme láttára erőszakolták meg és gyilkolták meg az anyját, majd őt is megerőszakolták. Akkor úgy éreztem, hogy ilyet emberek nem tesznek, csak állatok. Akkor mindent otthagytam Rijekában, Boszniába mentem és megkerestem muszlim testvéreimet.
Akkor kezdett el humanitárius ügyekkel foglalkozni?
Amikor átmentem Boszniába, mindenfelé kérdezgettem, merre vannak muzulmán testvéreim. Tesanjba mentem, és mivel ismertem a nyelvet, ezért rögtön összekötőnek, fordítónak, szóvivőnek használtak, mivel a többiek nem beszéltek bosnyákul, és nagyon nehezen tudták magukat megértetni a lakossággal. Tulajdonképpen koordinációs feladatokat láttam el a muzulmán testvéreim és a bosnyák hatóságok, illetve helyi közösségek között.
A háború után 10 évig látszólag semmi gond nem volt az állampolgárságával…
Épp Tesanjban voltam, akkor érkezett Rijekába egy hajó segélyszállítmányokkal. Problémák merültek föl a szállítmány fogadásánál, és mivel sok kapcsolatom volt a városban, engem küldtek le oda, hogy oldjam meg a problémát. Ekkoriban, ’93-ban tört ki a horvátok és a bosnyákok között a háború, és lezárták a határokat. Emiatt nem tudtam visszatérni Boszniába. Így Rijekában maradtam, mint logisztikus. Zágrábban elvettem egy bosnyák menekült nőt, ekkor a zágrábi bosnyák nagykövetségtől megkaptam a bosnyák állampolgárságot, és visszatérhettem Boszniába. Tehát én nem a háború miatt kaptam állampolgárságot, hanem a házasságom révén. 9/11-ig senki nem kérdezősködött, senkit nem érdekelt, hogy mit keresek én ott. Akkor viszont minden fenekestül felfordult. Valakinek eszébe jutott, hogy Boszniában vannak mudzsahedek. Meg akartak tőlünk szabadulni.
A házasságát a hatóságok is elismerték, nem csak a saria szerint volt?
Horvátországban a feleségem menekült volt. Én pedig külföldi, a horvátok nem akartak összeadni. A horvát törvények szerint a Horvátországban született gyerek automatikusan megkapja a horvát állampolgárságot, az enyém nem kapta meg. A horvátok mindenhova úgy jegyezték be, mint bosnyákot. Megkötöttük a vallási házasságot a saria szerint, majd elmentünk a nagykövetségre, és ott kaptunk egy hivatalos igazolást arról, hogy házasok vagyunk. Amikor visszatértünk Boszniába, akkor elmentünk az önkormányzathoz, ahol hivatalosan is elismerték a házasságot.
Tehát semmilyen jogalap nincs arra, hogy visszavonják az állampolgárságát, azt leszámítva, hogy kockázatot jelent a nemzetbiztonságra…
Először közvetlenül 9/11 után vették el az állampolgárságom, mert rajta voltam egy 120-as listán, amit a bosnyákok állítottak ki a mudzsahedekről. Akkor fellebbeztünk a bíróságon, a bíróság semmissé nyilvánította a döntést, és visszakaptuk az állampolgárságot. Még két vizsgálóbizottság is foglalkozott az üggyel, de nem találtak semmiféle indítékot vagy bizonyítékot. A szarajevói föderációs bíróság pedig megállapította, hogy törvényes úton kaptuk meg az állampolgárságot. Ezek után megalakult a közös bosnyák hatóság a szerbekkel és a horvátokkal együtt, és az első intézkedéseik között volt az, hogy amerikai nyomásra egy új vizsgálóbizottságot állítottak fel, amely az állampolgárság revízióját felügyelte. Amikor ez az új bizottság látta, hogy az eddigi tapasztalatok alapján ilyen módon nem vehetik el az állampolgárságot, háromszor módosították az állampolgárságról szóló törvényt.
Miszerint…
Először is, amennyiben Dayton után nem hagyjuk el Boszniát, akkor elveszítjük az állampolgárságunkat. A második módosítás értelmében, elveszik az állampolgárságot, ha bármilyen szabálysértésért vagy bűncselekményért elítélnek. A harmadik értelmében, akinek csak bosnyák útlevele van, de személyije nincs, az ugyanígy jár. Ha van állampolgársága, de Bosznián kívül él, akkor is elveszik. De még így sem tudták mindenkinek elvenni az állampolgárságát. Végül hoztak egy olyan jogszabályt, hogy a bíróság indoklás nélkül is megfoszthat minket az állampolgárságtól. Ez az új vizsgálóbizottság az afroázsiai mudzsahedek 90%-át megfosztotta az állampolgárságtól. A maradék 10%, aki nem ebből a régióból jött, annak a 80%-át fosztották meg – gyakorlatilag szinte mindenkit. Az új vizsgálóbizottságnak a döntése végleges volt, nem lehetett ellene fellebbezni.
Milyen volt az el-mudzsahed egység? Miért ugranak rá ennyire?
A mudzsahedek többsége szét volt szóródva Boszniában, különböző területeken csatlakoztak a bosnyák hadsereghez. De az együttműködés a bosnyák hadsereggel nagyon nehézkes volt. Mi forróvérűek vagyunk, jól képzett, jó harcosok. Végrehajtottuk a hadműveleteket, elvégeztük a feladatunkat, és azt láttuk, hogy az akciókban a bosnyákok magunkra hagytak minket. Néhány alkalommal úgy tűnt, mintha elárultak volna. Sok muzulmán testvéremet elvesztettük. Akkor határoztuk el, hogy nem veszünk részt közös akciókban a bosnyák hadsereggel. Megállapodtunk a bosnyák hadsereggel, hogy megalakítjuk a saját alakulatunkat. Akik nem isznak, nem dohányoznak, az iszlám szerint élnek. Ez volt az el-mudzsahed. Nem az alakulat nagysága volt a gond, hanem az, hogy abban az időben a bosnyák hadsereg pszichológiailag demoralizált állapotban volt. Az alakulatunk sikeres volt. A bosnyákok azt látták, hogy idejönnek a külföldiek, hogy értük harcoljanak, ők meg nem csinálnak semmit. Amikor látták, hogy ez a kis számú alakulat számos alkalommal meg tudta törni Európa akkori ötödik legerősebb hadseregét, visszaadtuk nekik a harci kedvet és a morális tartást. Az a véleményünk, hogy ez a siker szúrta a szemét a bosnyákoknak, de a nyugatiaknak, az amerikaiaknak is, akik próbálták megteremteni a békét. Nem akarták, hogy a 250 ezres bosnyák hadseregből mudzsahedek váljanak. Gyorsan be kell fejezni a háborút és a problémát megoldani – ezt akarták az amerikaiak, a nyugat, és a bosnyákok is.
…a probléma a strassbourgi emberi jogi bírósághoz került. Mit vár, mi lesz ennek a végkimenetele? Mit reagálnak erre a bosnyák hatóságok?
A hatóságok azt remélték, hogy az állampolgárság eltörlése után a mudzsahedek többsége elhagyja Boszniát. De mi nagy médiakampányba kezdtünk, sokat tudósítottak erről, és nemzetközi szintre vittük az ügyünket. Erre a hatóságok kissé visszavettek a tempóból. Kiálltam a tévé elé, és azt mondtam, hogy tiszteljék a törvényt: ha mi, mudzsahedek betartjuk a törvényt, akkor tartsák be a hatóságok is. Ha ők kijátsszák a törvényt, akkor mi is ki fogjuk játszani a hatóságokat. Ha nekik ez kell, akkor megkapják. De nem lehet az emberekkel játszadozni. Először tartózkodási engedélyt kértem: visszautasították. Aztán menekültstátust, azt is visszadobták. Aztán humanitárius munkához való tartózkodási engedélyt, azt is elutasították azzal az indoklással, hogy én nemzetbiztonsági fenyegetést jelentek Bosznia-Hercegovinára. De semmiféle bizonyítékuk nincs. Semmiért nem ítéltek el, semmiféle törvénytelenséget nem követtem el, háborús bűnökkel sem vádoltak soha. Ezzel Boszniában kihasználtuk az összes törvényes lehetőséget. A strasbourgi bíróság kimondta, hogy Bosznia nem adhat ki Szíriának, ahol létezik a halálbüntetés. A bosnyák alkotmánybíróság kezdett el foglalkozni az ügyemmel. Most az alkotmánybíróság vizsgálja azt, hogy sérültek-e az emberi jogok, vagy sem. Erre várom a választ. De ez a válasz lehet holnap, vagy lehet egy év múlva. Addig továbbra is Boszniában tartózkodhatok. De az is lehet, hogy nem veszik figyelembe a strasbourgi bíróság döntését.
Amikor megvonják az állampolgárságát, gondolom elkobozzák a javait. Mi történt a tulajdonával?
Amikor megvonták az állampolgárságomat, mindenem elveszettem. A lakást átírattam a feleségem nevére. Volt egy cégem, és mivel nem vezethettem tovább, mint bosnyák, külföldiként, szíriaiként kellett bejegyeztetnem. Elmentem a cégbíróságra, ők a nemzetbiztonsági minisztériumtól kértek jóváhagyást. A minisztériumban azt válaszolták, ha azt akarnánk, hogy itt maradjak, nem vették volna el az állampolgárságot. Így megtagadták a jóváhagyást. Elveszítettem a cégemet, a házasságlevelemet is érvénytelenítették. Nekem ezt újra kéne kérvényeznem, de erre nem vagyok hajlandó. Bosnyáknak érzem magam. Ha akarják, elismerik, de én újra nem fogom kérvényezni. A házasságlevelet is azért érvénytelenítették, mert az szerepel benne, hogy bosnyák vagyok. Az autómat is át kellett íratnom a lányom nevére. Így próbálják meg szűkíteni a mozgásteret körülöttem, hogy magamtól hagyjam el az országot.
Kettős állampolgár, vagy bosnyák?
Amikor kérvényeztem a bosnyák állampolgárságot, akkor feltették a kérdést, hogy meg akarom-e tartani a szír állampolgárságot, vagy csak a bosnyákot akarom. Mivel Szíria és Bosznia között nincs szerződés, ami rendelkezne erről, én csak a bosnyákot választottam. De a szír állampolgárságról nem lehet lemondani. Szíriában senkit nem érdekel, hogy lemondok-e róla vagy nem.
Mire számít akkor, ha el kell hagynia az országot? Van-e valami szankció ellene?
Ha az alapján utasítanak, ki, hogy a nemzetbiztonságot veszélyeztetem, az nagy probléma Szíriában is. Már 25 éve semmilyen kapcsolatom nincs Szíriával. Ha most visszamennék, azt hinnék, valami bin Ladent kaptak vissza. Először is képzelje el azt, hogy elmegy egy országba, hogy harcoljon érte, vagy segítsen, és cserébe ilyen módon kiutasítják. Akkor a szírek azt mondják, nézzük csak meg, ki ez az ember. Másodszor, nem vonultam be a szír hadseregbe. Harmadszor, én a bosnyák hadseregben szolgáltam, mint önkéntes. Ezt a szír törvények büntetik. De a legfontosabb, hogy 9/11 után az összes mudzsahed nagy kérdőjellé vált. Hiába nincsen semmilyen bizonyítékuk, ahogy itt Boszniában mondják, ha medvevadászatra indulnak és találkoznak egy nyúllal, a nyúl hiába magyarázza, hogy ő nem medve.
A többi európai muszlimmal van kapcsolata? Akik esetleg tudnának segíteni?
9/11 után nagyon megnehezült a kapcsolattartás. Kockázatos felhívni a másikat. Nem tudhatom, ő hogy él, milyen körülmények között. Ha neki van valami problémája, és te felhívod, rögtön belekerülsz a képbe és neked is problémád lehet belőle. Ha ő hív engem, abból ugyanúgy probléma lehet. Így mindenki a saját dolgával törődik, azt próbálja elrendezni. A legtöbbet az emberi jogi szervezetek segítenek. De a többiek nincsenek abban a helyzetben, hogy segítsenek. Nem várhatsz segítséget olyantól, aki olyan problémákkal küzd, mint te. Ezért elhatároztuk, hogy a szervezetünk csak Boszniával foglalkozik, és csak a boszniai eseteket próbálja megoldani. Nehogy valaki ránk foghassa, hogy bármiféle kapcsolathálózatot működtetünk, mert ez nem igaz. A terrorizmus elleni harcban az emberi jogokat is sértik. Mindenki, aki az ilyen ügyekkel foglalkozik, azokkal mi tartjuk a kapcsolatot. Ha van bizonyítékok, akkor ítéljenek el minket, ha nincs, akkor hagyjanak minket békén.
Hogy vélekedik a boszniai iszlámról? Nem vádolják-e vahabbizmussal vagy radikális eszmék terjesztésével?
Ha a bosnyák hatóságoknak lenne bármiféle bizonyítékuk, mi már itt nem beszélgethetnénk. 9/11 után, ha nekik bármilyen bizonyítékuk lenne arra, hogy Abu Hamza bármit is elkövetett, én már rég Guantanamón lennék, ez kétségtelen. De mivel nincs, ezért így bánnak el velünk. Most BiH boszniai hatóságáról beszélünk. A szerb és a horvát részhez semmi közünk sincs. Nekik is van egy álláspontjuk, ez az ő joguk. De maga a boszniai rész is megosztott. Reálisan nézve az emberek 50 százaléka velünk van. A másik fele az mérlegel. A komcsik meg az Amerika barátok ellenünk vannak (20%), a többi 30% ingadozik. Akik ellenünk vannak, azok oldalán áll a propaganda, nyomást gyakorolnak, és ők terjesztik, hogy mi radikálisok vagyunk. Azt mondják, azt akarjuk, hogy a bosnyákok szigorú szabályok szerint éljenek. De semmilyen bizonyíték nincs erre. Mert már 92-ben is azt mondták, hogy itt egy radikális muzulmán államot akarnak létrehozni, és akkor még egyikünk sem volt itt. Ezt azért mondják, hogy legyen rá alibi, hogy miért utasítanak ki minket az országból.
És akkor most Bosznia és az iszlám. Mi csak azt mondjuk a bosnyákoknak, hogy ha a szerbek és a horvátok visszatértek a gyökereikhez, visszatértek a vallásukhoz, az egyházukhoz, újra a saját népviseleteiket hordják, újra használják a nemzeti szimbólumaikat, miért nem térnek ők is vissza az iszlám gyökereikhez. Azzal vádolnak minket, hogy radikálisok vagyunk, de ott van a ravna gorai mozgalom Brcskoból, vagy az usztasa szervezet Mostarban, őket senki nem bántja, velük senki nem foglalkozik. De ha mi hallatjuk a hangunkat, az rögtön radikalizmus és terrorizmus, de nem itt van a probléma. A legjobb példa Törökország. Már hány éve próbál meg bejutni az Európai Unióba? A NATO-ban nekik van a legtöbb katonájuk. De az EU nem hajlandó őt befogadni, mert egy keresztény Európát szeretne. Ez a probléma, nem mi, a mudzsahedek. A gond az, hogy a bosnyákok önálló nemzet, és ez zavarja őket, ezért nem szeretnek minket Európában. A mudzsahedek csak egy kifogás, és erre hivatkoznak, hogy a bosnyákok mások.
Mikor alakult az Ensarija? Mi a célja?
A szervezet azzal a céllal jött létre, hogy jogi segítséget nyújtson azoknak, akiknek az állampolgárságukkal kapcsolatos problémájuk van. Egy testvéremmel vezetem a szervezetet, mi beszéljük a nyelvet, mi ismerjük legjobban a helyi viszonyokat. Alakítottunk egy jogászcsoportot néhány ügyvéddel, és igyekszünk felkeresni ezeket az embereket és segíteni rajtuk. Először a boszniai hatóság nem akarta bejegyezni a szervezetet. A törvény pedig úgy rendelkezik, hogy amikor beadják a kérvényt, nem kell megvárni az engedélyezést, hanem megkezdheti a működést. Ennek alapján mi működünk is. Néhányan féltek velünk kapcsolatba lépni, úgy gondolták, hogy az számukra hátrányos lehet, de a többség együtt működik. Megpróbáljuk kihasználni az összes jogorvoslati lehetőséget. Meg akarjuk mutatni a világnak, hogy ez nem egy jogi probléma, hanem politikai. Ők politikai alapon kezelnek minket. Finanszírozási problémáink vannak, nem engedélyezték a számlanyitást a szervezetnek. Ha valaki pénzt akar küldeni, nem tud. Az ügyvédek is sokba kerülnek. Meg van kötve a kezünk. De hála istennek sikerült elérni egy-két esetben, hogy a bíróság kimondja, hogy a bosznia-hercegovinai hatóság jogellenesen járt el. A bíróság ítélete szerint páran visszakapták az állampolgárságot, de a hatóságok ezt nem ismerik el. De az, hogy a bíróság kimondta, hogy jogellenes volt, nagy siker. A legnagyobb gondot a gyerekek jelentik. A mi számításaink szerint olyan 1200 gyerekről van szó. Mi lesz velük? Mert én elmehetek, de mi lesz a gyermekeimmel? Ki fogja őket etetni? Hogy boldogul majd a feleségem? Amíg megvolt a cégem, addig megéltünk. De most nagyon nehéz. A szervezet foglalkozik egyetemistákkal, mudzsahedekkel és humanitárius munkában résztvevőkkel. Körülbelül száz testvért érint ez a kérdés. De ebből kb. hatvannnak van ugyanolyan problémája, mint nekem.
Hogyan képzeli el az iszlámot Boszniában? Milyen legyen? Saria? Iszlám köztársaság? Szekuláris rendszer?
Aki azt hiszi, hogy Boszniában be lehet vezetni a sariát vagy egy iszlám államot lehet kialakítani, az megbolondult. Bosznia koncepciója a demokrácián alapul, csak így élhet egy államban három nép. Mert ha mi bevezetjük a sariát, akkor mit lesz a szerbekkel és a horvátokkal? Ha a szerbek ki akarják kiáltani az önálló szerb köztársaságot, akkor mi lesz a muszlimokkal és a horvátokkal? De nem a muzulmánokkal van a probléma. Boszniában 12 népirtás volt a muzulmánok ellen. Soha nem a muzulmánok kezdték. Ez az első alkalom, amikor felemeltük a szavunkat. Erre rögtön az volt a reakció, hogy mi sariát akarunk bevezetni. Pedig mi csak egyenlőséget akarunk. Ahogy az ő feleségük kimehet miniszoknyában az utcára, úgy legyen meg az én lányomnak is az a joga, hogy úgy öltözzön fel, ahogy akar. A demokrácia elveit, amit ti hirdettek, mi is elfogadjuk. De akkor ne zaklassanak minket. Hogy lehet az, hogy az én lányomat nem engedik kendőben iskolába menni, de én fogadjam el az ő szabályaikat? Nem egyezünk bele, hogy a jogainkat megcsorbítsák. Vagy mindenkinek van joga, vagy senkinek sincs. Ezt a háborúban mutattuk meg a legjobban, amikor horvát falvakba vonultunk be, nem bántottuk az ő templomaikat. Bocsaniban a szerb templomot is békén hagytuk. De ők lerombolták a mi mecseteinket, parkolónak használták.
Mi a véleménye arról, hogy a boszniai bin Laden jelzővel jelentették meg az önnel készült interjút a horvát Globusban?
Dolgoztam a médiában, értek a médiához. A lap így akarja növelni a példányszámot. De ha nem ez lett volna a cím, akkor maguk sem jöttek volna el hozzám Magyarországról. A média kétélű fegyver, amit használni kell. Én tudom, hogy én nem vagyok bin Laden. Számos dologban nem értek vele egyet, noha ő testvérem az iszlámban. De az én véleményem az, hogy nem senki nem ölhet meg egy civilt. Ha csak a Pentagont rombolta volna le, akkor még gratulálnék is neki. De a WTC, a londoni meg a madridi merénylet gyávaság. Azt mondtam a muzulmán testvéreknek is: ha valamit meg akartok csinálni, azt tegyétek férfiasan, álljatok ki. Ne ilyen gyáva módon, mert akkor nem vagy ember, nem vagy mudzsahed. Akkor jobb, ha kendőbe burkolod magad, és elbújsz. De nekem nincs okom elbújni. Nem félek senkitől. Velem az a probléma, hogy szakállam van, hogy muszlim ruhákban járok, de a ti demokráciátokban élek. Nem én problémázom.
Abu Hamza Al Hussein Imad, a boszniai háború szír származású mudzsahed harcosa, a volt mudzsahedek jogait védő Ensarija szervezet vezetője
Hogy került Boszniába? Hogyan keveredett a háborúba?Miután leérettségiztem Szíriában, csereösztöndíjasként Jugoszláviába jöttem 1983-ban, a belgrádi orvosi egyetemre. Később átmentem Rijekába, mert ott sokkal melegebb van és ott a tenger. 1992-ben, a boszniai háború kitörésekor aztán megindultak a menekülthullámok. A rijekai iszlám közösséggel együtt humanitárius munkában vettem részt. Egy 13 éves menekült kislány nagyon mély nyomot hagyott bennem. Tulajdonképpen miatta mentem át Boszniába harcolni. Amikor megérkezett, a kislány nem beszélt. Amikor kérdeztük, hogy születésétől fogva ilyen-e, a vele lévők elmondták, hogy a szerbek a szeme láttára erőszakolták meg és gyilkolták meg az anyját, majd őt is megerőszakolták. Akkor úgy éreztem, hogy ilyet emberek nem tesznek, csak állatok. Akkor mindent otthagytam Rijekában, Boszniába mentem és megkerestem muszlim testvéreimet.
Akkor kezdett el humanitárius ügyekkel foglalkozni?
Amikor átmentem Boszniába, mindenfelé kérdezgettem, merre vannak muzulmán testvéreim. Tesanjba mentem, és mivel ismertem a nyelvet, ezért rögtön összekötőnek, fordítónak, szóvivőnek használtak, mivel a többiek nem beszéltek bosnyákul, és nagyon nehezen tudták magukat megértetni a lakossággal. Tulajdonképpen koordinációs feladatokat láttam el a muzulmán testvéreim és a bosnyák hatóságok, illetve helyi közösségek között.
A háború után 10 évig látszólag semmi gond nem volt az állampolgárságával…
Épp Tesanjban voltam, akkor érkezett Rijekába egy hajó segélyszállítmányokkal. Problémák merültek föl a szállítmány fogadásánál, és mivel sok kapcsolatom volt a városban, engem küldtek le oda, hogy oldjam meg a problémát. Ekkoriban, ’93-ban tört ki a horvátok és a bosnyákok között a háború, és lezárták a határokat. Emiatt nem tudtam visszatérni Boszniába. Így Rijekában maradtam, mint logisztikus. Zágrábban elvettem egy bosnyák menekült nőt, ekkor a zágrábi bosnyák nagykövetségtől megkaptam a bosnyák állampolgárságot, és visszatérhettem Boszniába. Tehát én nem a háború miatt kaptam állampolgárságot, hanem a házasságom révén. 9/11-ig senki nem kérdezősködött, senkit nem érdekelt, hogy mit keresek én ott. Akkor viszont minden fenekestül felfordult. Valakinek eszébe jutott, hogy Boszniában vannak mudzsahedek. Meg akartak tőlünk szabadulni.
A házasságát a hatóságok is elismerték, nem csak a saria szerint volt?
Horvátországban a feleségem menekült volt. Én pedig külföldi, a horvátok nem akartak összeadni. A horvát törvények szerint a Horvátországban született gyerek automatikusan megkapja a horvát állampolgárságot, az enyém nem kapta meg. A horvátok mindenhova úgy jegyezték be, mint bosnyákot. Megkötöttük a vallási házasságot a saria szerint, majd elmentünk a nagykövetségre, és ott kaptunk egy hivatalos igazolást arról, hogy házasok vagyunk. Amikor visszatértünk Boszniába, akkor elmentünk az önkormányzathoz, ahol hivatalosan is elismerték a házasságot.
Tehát semmilyen jogalap nincs arra, hogy visszavonják az állampolgárságát, azt leszámítva, hogy kockázatot jelent a nemzetbiztonságra…Először közvetlenül 9/11 után vették el az állampolgárságom, mert rajta voltam egy 120-as listán, amit a bosnyákok állítottak ki a mudzsahedekről. Akkor fellebbeztünk a bíróságon, a bíróság semmissé nyilvánította a döntést, és visszakaptuk az állampolgárságot. Még két vizsgálóbizottság is foglalkozott az üggyel, de nem találtak semmiféle indítékot vagy bizonyítékot. A szarajevói föderációs bíróság pedig megállapította, hogy törvényes úton kaptuk meg az állampolgárságot. Ezek után megalakult a közös bosnyák hatóság a szerbekkel és a horvátokkal együtt, és az első intézkedéseik között volt az, hogy amerikai nyomásra egy új vizsgálóbizottságot állítottak fel, amely az állampolgárság revízióját felügyelte. Amikor ez az új bizottság látta, hogy az eddigi tapasztalatok alapján ilyen módon nem vehetik el az állampolgárságot, háromszor módosították az állampolgárságról szóló törvényt.
Miszerint…
Először is, amennyiben Dayton után nem hagyjuk el Boszniát, akkor elveszítjük az állampolgárságunkat. A második módosítás értelmében, elveszik az állampolgárságot, ha bármilyen szabálysértésért vagy bűncselekményért elítélnek. A harmadik értelmében, akinek csak bosnyák útlevele van, de személyije nincs, az ugyanígy jár. Ha van állampolgársága, de Bosznián kívül él, akkor is elveszik. De még így sem tudták mindenkinek elvenni az állampolgárságát. Végül hoztak egy olyan jogszabályt, hogy a bíróság indoklás nélkül is megfoszthat minket az állampolgárságtól. Ez az új vizsgálóbizottság az afroázsiai mudzsahedek 90%-át megfosztotta az állampolgárságtól. A maradék 10%, aki nem ebből a régióból jött, annak a 80%-át fosztották meg – gyakorlatilag szinte mindenkit. Az új vizsgálóbizottságnak a döntése végleges volt, nem lehetett ellene fellebbezni.
Milyen volt az el-mudzsahed egység? Miért ugranak rá ennyire?A mudzsahedek többsége szét volt szóródva Boszniában, különböző területeken csatlakoztak a bosnyák hadsereghez. De az együttműködés a bosnyák hadsereggel nagyon nehézkes volt. Mi forróvérűek vagyunk, jól képzett, jó harcosok. Végrehajtottuk a hadműveleteket, elvégeztük a feladatunkat, és azt láttuk, hogy az akciókban a bosnyákok magunkra hagytak minket. Néhány alkalommal úgy tűnt, mintha elárultak volna. Sok muzulmán testvéremet elvesztettük. Akkor határoztuk el, hogy nem veszünk részt közös akciókban a bosnyák hadsereggel. Megállapodtunk a bosnyák hadsereggel, hogy megalakítjuk a saját alakulatunkat. Akik nem isznak, nem dohányoznak, az iszlám szerint élnek. Ez volt az el-mudzsahed. Nem az alakulat nagysága volt a gond, hanem az, hogy abban az időben a bosnyák hadsereg pszichológiailag demoralizált állapotban volt. Az alakulatunk sikeres volt. A bosnyákok azt látták, hogy idejönnek a külföldiek, hogy értük harcoljanak, ők meg nem csinálnak semmit. Amikor látták, hogy ez a kis számú alakulat számos alkalommal meg tudta törni Európa akkori ötödik legerősebb hadseregét, visszaadtuk nekik a harci kedvet és a morális tartást. Az a véleményünk, hogy ez a siker szúrta a szemét a bosnyákoknak, de a nyugatiaknak, az amerikaiaknak is, akik próbálták megteremteni a békét. Nem akarták, hogy a 250 ezres bosnyák hadseregből mudzsahedek váljanak. Gyorsan be kell fejezni a háborút és a problémát megoldani – ezt akarták az amerikaiak, a nyugat, és a bosnyákok is.
…a probléma a strassbourgi emberi jogi bírósághoz került. Mit vár, mi lesz ennek a végkimenetele? Mit reagálnak erre a bosnyák hatóságok?
A hatóságok azt remélték, hogy az állampolgárság eltörlése után a mudzsahedek többsége elhagyja Boszniát. De mi nagy médiakampányba kezdtünk, sokat tudósítottak erről, és nemzetközi szintre vittük az ügyünket. Erre a hatóságok kissé visszavettek a tempóból. Kiálltam a tévé elé, és azt mondtam, hogy tiszteljék a törvényt: ha mi, mudzsahedek betartjuk a törvényt, akkor tartsák be a hatóságok is. Ha ők kijátsszák a törvényt, akkor mi is ki fogjuk játszani a hatóságokat. Ha nekik ez kell, akkor megkapják. De nem lehet az emberekkel játszadozni. Először tartózkodási engedélyt kértem: visszautasították. Aztán menekültstátust, azt is visszadobták. Aztán humanitárius munkához való tartózkodási engedélyt, azt is elutasították azzal az indoklással, hogy én nemzetbiztonsági fenyegetést jelentek Bosznia-Hercegovinára. De semmiféle bizonyítékuk nincs. Semmiért nem ítéltek el, semmiféle törvénytelenséget nem követtem el, háborús bűnökkel sem vádoltak soha. Ezzel Boszniában kihasználtuk az összes törvényes lehetőséget. A strasbourgi bíróság kimondta, hogy Bosznia nem adhat ki Szíriának, ahol létezik a halálbüntetés. A bosnyák alkotmánybíróság kezdett el foglalkozni az ügyemmel. Most az alkotmánybíróság vizsgálja azt, hogy sérültek-e az emberi jogok, vagy sem. Erre várom a választ. De ez a válasz lehet holnap, vagy lehet egy év múlva. Addig továbbra is Boszniában tartózkodhatok. De az is lehet, hogy nem veszik figyelembe a strasbourgi bíróság döntését.
Amikor megvonják az állampolgárságát, gondolom elkobozzák a javait. Mi történt a tulajdonával?Amikor megvonták az állampolgárságomat, mindenem elveszettem. A lakást átírattam a feleségem nevére. Volt egy cégem, és mivel nem vezethettem tovább, mint bosnyák, külföldiként, szíriaiként kellett bejegyeztetnem. Elmentem a cégbíróságra, ők a nemzetbiztonsági minisztériumtól kértek jóváhagyást. A minisztériumban azt válaszolták, ha azt akarnánk, hogy itt maradjak, nem vették volna el az állampolgárságot. Így megtagadták a jóváhagyást. Elveszítettem a cégemet, a házasságlevelemet is érvénytelenítették. Nekem ezt újra kéne kérvényeznem, de erre nem vagyok hajlandó. Bosnyáknak érzem magam. Ha akarják, elismerik, de én újra nem fogom kérvényezni. A házasságlevelet is azért érvénytelenítették, mert az szerepel benne, hogy bosnyák vagyok. Az autómat is át kellett íratnom a lányom nevére. Így próbálják meg szűkíteni a mozgásteret körülöttem, hogy magamtól hagyjam el az országot.
Kettős állampolgár, vagy bosnyák?
Amikor kérvényeztem a bosnyák állampolgárságot, akkor feltették a kérdést, hogy meg akarom-e tartani a szír állampolgárságot, vagy csak a bosnyákot akarom. Mivel Szíria és Bosznia között nincs szerződés, ami rendelkezne erről, én csak a bosnyákot választottam. De a szír állampolgárságról nem lehet lemondani. Szíriában senkit nem érdekel, hogy lemondok-e róla vagy nem.
Mire számít akkor, ha el kell hagynia az országot? Van-e valami szankció ellene?
Ha az alapján utasítanak, ki, hogy a nemzetbiztonságot veszélyeztetem, az nagy probléma Szíriában is. Már 25 éve semmilyen kapcsolatom nincs Szíriával. Ha most visszamennék, azt hinnék, valami bin Ladent kaptak vissza. Először is képzelje el azt, hogy elmegy egy országba, hogy harcoljon érte, vagy segítsen, és cserébe ilyen módon kiutasítják. Akkor a szírek azt mondják, nézzük csak meg, ki ez az ember. Másodszor, nem vonultam be a szír hadseregbe. Harmadszor, én a bosnyák hadseregben szolgáltam, mint önkéntes. Ezt a szír törvények büntetik. De a legfontosabb, hogy 9/11 után az összes mudzsahed nagy kérdőjellé vált. Hiába nincsen semmilyen bizonyítékuk, ahogy itt Boszniában mondják, ha medvevadászatra indulnak és találkoznak egy nyúllal, a nyúl hiába magyarázza, hogy ő nem medve.
A többi európai muszlimmal van kapcsolata? Akik esetleg tudnának segíteni?9/11 után nagyon megnehezült a kapcsolattartás. Kockázatos felhívni a másikat. Nem tudhatom, ő hogy él, milyen körülmények között. Ha neki van valami problémája, és te felhívod, rögtön belekerülsz a képbe és neked is problémád lehet belőle. Ha ő hív engem, abból ugyanúgy probléma lehet. Így mindenki a saját dolgával törődik, azt próbálja elrendezni. A legtöbbet az emberi jogi szervezetek segítenek. De a többiek nincsenek abban a helyzetben, hogy segítsenek. Nem várhatsz segítséget olyantól, aki olyan problémákkal küzd, mint te. Ezért elhatároztuk, hogy a szervezetünk csak Boszniával foglalkozik, és csak a boszniai eseteket próbálja megoldani. Nehogy valaki ránk foghassa, hogy bármiféle kapcsolathálózatot működtetünk, mert ez nem igaz. A terrorizmus elleni harcban az emberi jogokat is sértik. Mindenki, aki az ilyen ügyekkel foglalkozik, azokkal mi tartjuk a kapcsolatot. Ha van bizonyítékok, akkor ítéljenek el minket, ha nincs, akkor hagyjanak minket békén.
Hogy vélekedik a boszniai iszlámról? Nem vádolják-e vahabbizmussal vagy radikális eszmék terjesztésével?
Ha a bosnyák hatóságoknak lenne bármiféle bizonyítékuk, mi már itt nem beszélgethetnénk. 9/11 után, ha nekik bármilyen bizonyítékuk lenne arra, hogy Abu Hamza bármit is elkövetett, én már rég Guantanamón lennék, ez kétségtelen. De mivel nincs, ezért így bánnak el velünk. Most BiH boszniai hatóságáról beszélünk. A szerb és a horvát részhez semmi közünk sincs. Nekik is van egy álláspontjuk, ez az ő joguk. De maga a boszniai rész is megosztott. Reálisan nézve az emberek 50 százaléka velünk van. A másik fele az mérlegel. A komcsik meg az Amerika barátok ellenünk vannak (20%), a többi 30% ingadozik. Akik ellenünk vannak, azok oldalán áll a propaganda, nyomást gyakorolnak, és ők terjesztik, hogy mi radikálisok vagyunk. Azt mondják, azt akarjuk, hogy a bosnyákok szigorú szabályok szerint éljenek. De semmilyen bizonyíték nincs erre. Mert már 92-ben is azt mondták, hogy itt egy radikális muzulmán államot akarnak létrehozni, és akkor még egyikünk sem volt itt. Ezt azért mondják, hogy legyen rá alibi, hogy miért utasítanak ki minket az országból.
És akkor most Bosznia és az iszlám. Mi csak azt mondjuk a bosnyákoknak, hogy ha a szerbek és a horvátok visszatértek a gyökereikhez, visszatértek a vallásukhoz, az egyházukhoz, újra a saját népviseleteiket hordják, újra használják a nemzeti szimbólumaikat, miért nem térnek ők is vissza az iszlám gyökereikhez. Azzal vádolnak minket, hogy radikálisok vagyunk, de ott van a ravna gorai mozgalom Brcskoból, vagy az usztasa szervezet Mostarban, őket senki nem bántja, velük senki nem foglalkozik. De ha mi hallatjuk a hangunkat, az rögtön radikalizmus és terrorizmus, de nem itt van a probléma. A legjobb példa Törökország. Már hány éve próbál meg bejutni az Európai Unióba? A NATO-ban nekik van a legtöbb katonájuk. De az EU nem hajlandó őt befogadni, mert egy keresztény Európát szeretne. Ez a probléma, nem mi, a mudzsahedek. A gond az, hogy a bosnyákok önálló nemzet, és ez zavarja őket, ezért nem szeretnek minket Európában. A mudzsahedek csak egy kifogás, és erre hivatkoznak, hogy a bosnyákok mások.
Mikor alakult az Ensarija? Mi a célja?A szervezet azzal a céllal jött létre, hogy jogi segítséget nyújtson azoknak, akiknek az állampolgárságukkal kapcsolatos problémájuk van. Egy testvéremmel vezetem a szervezetet, mi beszéljük a nyelvet, mi ismerjük legjobban a helyi viszonyokat. Alakítottunk egy jogászcsoportot néhány ügyvéddel, és igyekszünk felkeresni ezeket az embereket és segíteni rajtuk. Először a boszniai hatóság nem akarta bejegyezni a szervezetet. A törvény pedig úgy rendelkezik, hogy amikor beadják a kérvényt, nem kell megvárni az engedélyezést, hanem megkezdheti a működést. Ennek alapján mi működünk is. Néhányan féltek velünk kapcsolatba lépni, úgy gondolták, hogy az számukra hátrányos lehet, de a többség együtt működik. Megpróbáljuk kihasználni az összes jogorvoslati lehetőséget. Meg akarjuk mutatni a világnak, hogy ez nem egy jogi probléma, hanem politikai. Ők politikai alapon kezelnek minket. Finanszírozási problémáink vannak, nem engedélyezték a számlanyitást a szervezetnek. Ha valaki pénzt akar küldeni, nem tud. Az ügyvédek is sokba kerülnek. Meg van kötve a kezünk. De hála istennek sikerült elérni egy-két esetben, hogy a bíróság kimondja, hogy a bosznia-hercegovinai hatóság jogellenesen járt el. A bíróság ítélete szerint páran visszakapták az állampolgárságot, de a hatóságok ezt nem ismerik el. De az, hogy a bíróság kimondta, hogy jogellenes volt, nagy siker. A legnagyobb gondot a gyerekek jelentik. A mi számításaink szerint olyan 1200 gyerekről van szó. Mi lesz velük? Mert én elmehetek, de mi lesz a gyermekeimmel? Ki fogja őket etetni? Hogy boldogul majd a feleségem? Amíg megvolt a cégem, addig megéltünk. De most nagyon nehéz. A szervezet foglalkozik egyetemistákkal, mudzsahedekkel és humanitárius munkában résztvevőkkel. Körülbelül száz testvért érint ez a kérdés. De ebből kb. hatvannnak van ugyanolyan problémája, mint nekem.
Hogyan képzeli el az iszlámot Boszniában? Milyen legyen? Saria? Iszlám köztársaság? Szekuláris rendszer?Aki azt hiszi, hogy Boszniában be lehet vezetni a sariát vagy egy iszlám államot lehet kialakítani, az megbolondult. Bosznia koncepciója a demokrácián alapul, csak így élhet egy államban három nép. Mert ha mi bevezetjük a sariát, akkor mit lesz a szerbekkel és a horvátokkal? Ha a szerbek ki akarják kiáltani az önálló szerb köztársaságot, akkor mi lesz a muszlimokkal és a horvátokkal? De nem a muzulmánokkal van a probléma. Boszniában 12 népirtás volt a muzulmánok ellen. Soha nem a muzulmánok kezdték. Ez az első alkalom, amikor felemeltük a szavunkat. Erre rögtön az volt a reakció, hogy mi sariát akarunk bevezetni. Pedig mi csak egyenlőséget akarunk. Ahogy az ő feleségük kimehet miniszoknyában az utcára, úgy legyen meg az én lányomnak is az a joga, hogy úgy öltözzön fel, ahogy akar. A demokrácia elveit, amit ti hirdettek, mi is elfogadjuk. De akkor ne zaklassanak minket. Hogy lehet az, hogy az én lányomat nem engedik kendőben iskolába menni, de én fogadjam el az ő szabályaikat? Nem egyezünk bele, hogy a jogainkat megcsorbítsák. Vagy mindenkinek van joga, vagy senkinek sincs. Ezt a háborúban mutattuk meg a legjobban, amikor horvát falvakba vonultunk be, nem bántottuk az ő templomaikat. Bocsaniban a szerb templomot is békén hagytuk. De ők lerombolták a mi mecseteinket, parkolónak használták.
Mi a véleménye arról, hogy a boszniai bin Laden jelzővel jelentették meg az önnel készült interjút a horvát Globusban?
Dolgoztam a médiában, értek a médiához. A lap így akarja növelni a példányszámot. De ha nem ez lett volna a cím, akkor maguk sem jöttek volna el hozzám Magyarországról. A média kétélű fegyver, amit használni kell. Én tudom, hogy én nem vagyok bin Laden. Számos dologban nem értek vele egyet, noha ő testvérem az iszlámban. De az én véleményem az, hogy nem senki nem ölhet meg egy civilt. Ha csak a Pentagont rombolta volna le, akkor még gratulálnék is neki. De a WTC, a londoni meg a madridi merénylet gyávaság. Azt mondtam a muzulmán testvéreknek is: ha valamit meg akartok csinálni, azt tegyétek férfiasan, álljatok ki. Ne ilyen gyáva módon, mert akkor nem vagy ember, nem vagy mudzsahed. Akkor jobb, ha kendőbe burkolod magad, és elbújsz. De nekem nincs okom elbújni. Nem félek senkitől. Velem az a probléma, hogy szakállam van, hogy muszlim ruhákban járok, de a ti demokráciátokban élek. Nem én problémázom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése