Mélységes kiábrándultság és örömtelen győzelem jellemezte az idei parlamenti választásokat Teheránban. Az előre borítékolható eredmény miatt sem nagy meglepetés, sem csalódottság nem látszik. Sablonszövegek és az urnáktól való tömeges távolmaradás jellemezte pénteken a fővárost. Az irániak inkább vásárlással töltötték a pihenőnapjukat.
Az iráni sajtónak kétsége sincs a választások eredménye felől: a konzervatív többségű parlament 290 helye közül legfeljebb 30 százalékát szerezhetik meg a reformpárti erők, legalábbis az előzetes becslések szerint. Erről a konzervatív Őrzők Tanácsa gondoskodik, amely arról hivatott dönteni többek között, hogy a parlamenti helyekért induló jelöltek megfelelnek-e az iszlám előírásainak. A 7600 jelentkezőből mindössze 4500-an jutottak át ezen a szűrőn.
„Én nem megyek”
Teherán legnagyobb része vásárlási lázban ég. Péntek van, a muzulmánok hagyományos pihenőnapja. Hat nap múlva pedig kezdődik a perzsa újév, a Noruz, ilyenkor mindenki összeszedi a családját és elmegy pihenni valahova. Most még csak készülnek rá, ajándékokat vesznek egymásnak, éttermekben múlatják az időt. A választásokról senki sem beszél. Az utcán szétszórt kampányanyagok nagyja eltűnt, semmilyen látható jele sincs a korteskedésnek.Mindez annak tudható be, hogy a teherániak többsége belefáradt a politikába. A lapunk által megkérdezett több tucatnyi ember közül alig volt néhány, aki saját bevallása szerint elment szavazni. Miről szavazzak? Kit válasszak? És mi fog változni? – ezek voltak a leggyakoribb, önmaguknak feltett kérdések. A műszaki egyetemista Husszein másodszor választhatna, de nem teszi. Szinte sérti a feltételezés, hogy szavazni megy. „Minek mennék? A reformerek nem tudtak változtatni, a konzervatívok alatt meg tovább romlott a helyzet.” Ugyanez a véleménye egyik taxisofőrünknek is: „Milyen választásról van szó? Két hasonló csoport harca egyazon hatalomért. A forradalom óta semmi sem történt.”
Ouman legfőbb problémája az, hogy az általa megválasztott jelöltek nem számoltathatók el, nem vonhatók felelősségre. „Nem megyek szavazni, nem adom a voksomat egy olyannak, aki ugyanolyan hétköznapi ember, mint én, de amint hatalomba kerül, fél évig kell várakozni arra, hogy személyesen találkozzam vele. Testőrök veszik körbe, és korrupttá válik. Ha pedig megkérdezem, hogy miért támogatja ezt vagy azt a törvényt, vagy indokolja meg az álláspontját, válasz helyett egyszerűen lecsukhatnak.”
A szavazók tábora
A voksolók táborának legfőbb érve, hogy ha az állampolgárnak megvan ez a joga, élni kell vele. Sokan nem értenek egyet a távolmaradókkal, azokkal, akik kiábrándultak az általuk színjátéknak tekintett választásból. Ezen logika szerint egyrészt a választással igenis lehet befolyásolni a végeredményt, másrészt pedig ha valaki nem megy el szavazni, az automatikusan a konzervatívok malmára hajtja a vizet – ők azok ugyanis, akik nagyobb voksolási hajlandósággal rendelkeznek.
A dél-teheráni szegényebb területeken sokan elégedettek a jelenlegi rendszerrel, így a neve elhallgatását kérő öregúr is, aki az elsők között távozott a szavazókörzetéből. „A helyzet nem jó, de én elégedett vagyok a kormánnyal.” Sokan különösebb indoklás nélkül az állami média üzenetét adják vissza: „szavaztam, mert élni akartam a választási jogommal.” A gazdagabb Észak-Teheránban ezt többen így kommentálták: „megérdemled, te választottad”. Az Amerika- és Izrael-ellenes retorika, a nukleáris kérdésben megfogalmazott „hozzáféréshez való jog”, az „arrogáns nagyhatalmak”, a „Nyugat nem szereti az iszlámot” kifejezések még mindig tömegeket vonzanak. Az atomprogram megítélése különösen éles. A konzervatívok harcosan hangsúlyozzák a hozzá való jogot, a rezignáltaknak ez viszont nem fontos. „Kit érdekel az atomprogram? Engem ugyan nem. Napi 11 órát dolgozom, hogy eltartsam a családom. Adnának inkább 10 kiló aranyat” – vizionál egy másik taxisofőr. A belső problémákról nem sok szó esik.
Retorika: Szűz Máriától Izraelig
A Teheráni Egyetemen tartott nagygyűlésen elhangzott beszédeknek is a választás volt a fő vezérfonala. „A választás olyan, mint az élet. Az élet is választások sora, ez a szabadság. Az ember joga a választás, nem választani annyi, mint állatnak lenni” – fordította tolmácsom, miközben a fejét fogta. Érdekes momentuma volt az egyik beszédnek a kereszténységgel való példálózása: „Isten is választott, amikor Szűz Máriát választotta, hogy megszülje Jézust. Őt választotta, mert ő volt tiszta.” Fél órával később már nem éppen elsöprő erővel, de még mindig nagy hatással hangzik el a „halál Amerikára, halál Izraelre” szlogen.
A gyűlés egyébként rendkívül szigorú ellenőrzések közepette zajlott, több utcányi tömböt lezártak, rendőrök és civil ruhás állami alkalmazottak biztosították a terepet. A gyűlésre való bejutás fél órát vett igénybe a motozás, röntgenezés, engedélyezés miatt. A vendégszerető perzsa kultúrának éles ellentéte volt a beszédeken és a pénteki imán való részvétel, ahol a nyugatiak egyáltalán nem voltak szívesen látott vendégek. Fényképezni nem lehetett, az utcán ácsorgó egy-két kíváncsi nyugatit pedig titkosrendőrök faggatták, és fiatal diákok tettek fel provokatív kérdéseket. A férfirészlegen lévő ezrekkel szemben a nők között alig voltak százan, azok is nagyrészt diskurálgató öregasszonyok. Előlük elzárták a színpadot, zöld vásznak között ülve, hangszórón hallhatták csak a beszédeket.A mostani parlamenti választásnak túl nagy tétje nincsen, hiszen a legliberálisabb reformerek is csak az iszlám köztársaság jelenlegi rendszerén belül gondolkoznak. Az igazi küzdelem a jövő évi elnökválasztás lesz, ahol egymásnak feszülnek majd a konzervatívok különböző csoportjai. És a reformerek is arra tartogatják az erejüket.
2 megjegyzés:
Szia Dani!
A napokban megvettük a repjegyünket Teheránba jövő tavaszra. Saját szervezésű túra lesz, 2 hét. Kicsit tartok attól, hogy mi várható a márciusi parlamenti választások után. Mi április közepén megyünk.
Fel tudnánk venni személyesen is a kontaktot?
Köszi előre is.
Üdv: Kirgizke
persze, a facebookon belényi dániel vagy danielfromhungary, ott majd megtalálod (vagy megadom) a privát mailemet.
üdv, dani
Megjegyzés küldése