Előre lelövöm a poént. A félszemű én vagyok, a
többit meg helyettesítsétek be. Több mint egy éve élek Iraki Kurdisztánban,
csomó mindenről írnék, amiről nem lehet, csomó minden másról szintén írnék, de
nehéz úgy megfogalmaznom, hogy korrekt legyen, de azért eléggé árnyalt. A sport
szerencsére olyan kategória, amin keresztül a többi dolgot is el lehet
magyarázni.
Eddig három olyan sportélményem volt, ami
megér egy bekezdést. Az első, hogy egy éves ittlétem alatt rengeteget
sportoltam, elsősorban futottam egy parkban lévő 1350 méteres rekortán
futókörön reggelente. Volt aztán egy hegymászás, végül egy maratonnak nevezett
futás. Mivel sportolás közben nemigen fényképezgetek, érjétek be a kirándulós képekkel.
A reggeli futásaim előtt esténként futottam
gépen, mert túl meleg volt a kinti edzéshez. Konditerembe jártam, az első
benyomásaim onnan vannak. Az alapélményem az volt, hogy a kurdok nagyon
ügyelnek arra, hogy a sportolás(nak nevezett testmozgás) komfortzónán belül
történjen, sem megizzadni, sem elfáradni nem szabad. A teremben lábnap sosem volt
senkinek, a durvább arcok egy 20 perces sétával zsírt égettek, a még durvábbak
bevállaltak egy 10 perces, másfél kilométeres kocogást. Fél év alatt senkit sem
láttam futni. Soha, sehol. Gondoltam, majd a parkban összegyűlnek a futós
arcok. Télen elkezdtem a kijárni reggelente, amióta pedig 38 fok van reggel
7-kor, átálltam az estére.
Tök cukik a helyiek, csadoros nő retiküllel
sétál a belső íven, lányok farmerban sétálnak, fiúk futócuccban sétálnak. Néha
felbukkan egy-egy elszántabb középkorú kocogó. Időnként, presztízsből, amikor
látják, hogy közeledek vagy lehagyom őket, lenyomnak egy 30-40 méteres
sprintet, visszaelőznek, majd megnyugodva, hogy lenyomtak, pihegnek egy kicsit
a következő lekörözésig. Egyetlen egyszer fordult elő, hogy valaki kitartóan
mellém szegődött és majdnem 3 kilométert jött mellettem, annak gratuláltam is.
A napokban egy középkorú brigádra lettem figyelmes, akiket egy amerikai edző
instruált. Amint kikerültek a látóteréből, egyből ment a kummantás meg a séta.
Összegezve az eddigieket, van valami össznépi igény a testmozgásra, de ezt
sportnak nevezni erős túlzás. Egy kezemen meg tudom számolni, egy év alatt hány
embert láttam intenzíven mozogni. Cserébe mindenki nagyon nett, amikor a
reggeli vagy esti mozgás után beszáll a kocsijába. Ugyanezt a hozzáállást a
munkára is nyugodtan rávetíthetjük, és megkapjuk az itteni munkamorált,
hozzáértést és hatékonyságot.
![]() |
Unortodox sporttevékenység a Dukan tavon (fárasztó, és nem árt, ha az ember tud úszni) |
A másik remek dolog az úszás. Aláírom, hogy
úszni a Tigrisben Tikritben, Szamarrában vagy Bagdadban, úszni a bászrai
tengerparton az Öbölben, vagy úszni valamelyik felduzzasztott víztározóban nem mindenkinek
élmény és nincs is rá sok igény. De az úszni tudóra úgy néznek, mint aki tud levitálni.
Ezzel kapcsolatban tavaly elég komoly élmény ért, amikor egy Kermán környéki hegyi
hőforrás női medencéjében Nati úszni tanította az iráni nőket, és utána elmesélte
mindazt, amit ott látott. A helyzet itt is ugyanez. Eddig a hotelek medencéit
tudtam csak csekkolni, de úszó embert sosem láttam. Igaz, másfél méternél
mélyebb medence nincs is sehol (tudom, mindenhol leér a lábam, csak a fejem nem
látszik ki), és hideg vizet sem engednek bele soha. Így ha valaki úszni
szeretne (és nem a Tigrisben, Bászrában vagy mondjuk a moszuli víztározóban), akkor
egy 30 fokos, legfeljebb 20 méteres, szőrös és keresztben sétáló férfiakkal
teli medencében lehet, ahol mindenki alaposan megnéz, hogy te tulajdonképpen
most mit is csinálsz (és azt hogy kell?).
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijII6lkWBsX-057GIZv1kO92NPMOLFrCHkqy9TqPRhyphenhyphen3UXiFinGAMzINgDys5OWd2iopgQA94GmqMS7GU2XCvRBrquFjr7YB1YPW30Na-hyXFzSDgyx8AhT7kzeyKEJeOPq5RAMg9lRw/s320/halgordfb+%25285%2529.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgji2BeZWwCjewbSHGyQv7oLRA62VP66E4b4CAl1OzSXtQwTUmrcRJyxCB83C-rUATCo2uoJLGdK0e8fgsamebV4rQaJxCNiWTwvvGvTdo2UW6fPexsDHUzbpXy4pLCknI7yBfTjQVhCQ/s320/halgordfb+%252823%2529.jpg)
![]() |
Pussy voltam és nem mertem kipróbálni |
Összességében
mindenki nagyon kedves volt, lelkesek és segítőkészek, de sem erőnlét, sem
ügyesség, sem tapasztalat nem jellemzett senkit sem. Amikor pedig a combközépig
érő hóban megláttam az egyik srácot futócipőben és bokazokniban botladozni,
eszembe jutott, hogy ezért kár volt betiltani a farmert, mert ez így sokkal
bénább. Hab a tortán, hogy ereszkedésnél láttunk egy másik csapatot magasan a
hegyen, a rossz csúcson egy sziklákkal közbevett zsákutcába menni. Vagy vezető
nélkül voltak, vagy a vezető nem vezetett. Aknák egyébként nagyjából 2000
méteres magasságig vannak, de elég jól kitáblázva. Ennek ellenére láttam a
sátrunktól nem messze egy igen gyanús dolgot, amit nem volt kedvem alaposabban
megvizsgálni.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS1tNjaYb7ljXnXfsp8dO2k-4fE_tPOIhxEeBuD2bi4fW-WFAL-REdRYem9RvTGpRNaf1tk8YVOr1QXS67zpH1Qj4D7aLhacwnRHphFV4CUo6890gI9B8EiTAvw2Ycp0584ImqTi_KBg/s320/suli+fut%25C3%25A1s+%252817%2529.jpg)
Most, hogy lehet derülni rajta, hogy hogyan sportolnak
a kurdok, és mekkora szar alak vagyok, hogy ezen derülök, tessék keresni a
neten kurd sportolókat (futót és úszót mindenképpen), valamint kurd
hegymászókat. Segítek: a wikipédia híres kurd sportolók listáján 33 név van,
ebből 1 autóversenyző, 1 súlyemelő, 1 MMA harcos, 1 küzdősportos, 1 hegymászó,
az összes többi focista. A fele szír, a többi európai, iráni vagy török,
összesen talán kettő iraki.
Úgyhogy a legtöbb, amit tehetek, hogy 1.
eljárok futni és örülök, ha hiúságból lesprintelnek és elfáradnak 2. eljárok
hegyet mászni és örülök, ha a megosztott képeim alapján mások is elmennek 3.
eljárok minden kis versenyre és interjúk tucatjait adom, hogy tessék jönni
futni és tessék támogatni a futóversenyeket. Mondjuk a munkavégzés hatékonyságát
és értelmezhetetlenül alacsony színvonalát ez sem fogja emelni. Remélem az
mindenkinek átjött, hogy ez a poszt félig erről szólt.
![]() |
A Halgord csúcsa |
7 megjegyzés:
szia! ez a program, aminek dolgozol? ha ide utalok, most milyen célra megy? http://www.segelyszervezet.hu/hu/irak
http://www.segelyszervezet.hu/hu/adomanygyujtes-az-iraki-belso-menekultekert
Szia, igen, ez az. Bár most per pillanat nem dolgozom, és túlságosan nem is vagyok képben, hogy mi történik vele, de alapvetően erről van szó.
Szia!
Lukács Péter vagyok, húsz éve születtem, és ez év szeptemberében, érettségi után eltaztam otthonról, mert ez minden egyetemnél több tanulnivalóval kecsegtet úgy érzem. Jelenleg Kastellorizón (Görögország legkeletibb szigetén, a török határtól pár km.-re) dolgozom egy farmon (workawayes dolog).
Szivesen mennék a tavasz beköszöntével keletebbre, pl. Észak-Irak, a Kaukázus, vagy Perzsia vidékeire. Biciklivel vagyok, ez lassitja a dolgokat, de üsse kő.
Kurdisztánban élsz még? (például nagyon szivesen találkoznék veled, ha úgy hozza az élet, jó sok dolgot kérdeznék.)
Ha nem, tudsz jó helzeket a környéken (szállás,hegyek, stb.)?
Egyedül, biciklivel járható például?
Kösz mindent,
Peti
Szia Peti,
biciklivel sem olyan lassú, ne aggódj. Még Kurdisztánban élek. Nagyon sok jó hely van a környéken, szóval egy kicsit pontosíts kérlek. Egyedül, biciklivel járható. Keress meg facebookon (Belényi Dani), írok neked hasznos kontaktot, aki tavaly bicajozott meg stoppolt errefelé.
Jó mulatást,
Dani
Szia Dani,
Sajnos nem vagyok fönn a facebookon, de a lukacs.peter@phwi.hu-n bármikor el tudsz érni.
Alapvetően a természet ami vonz, bár még soha nem voltam sivatagban autó nélkül, igy maga a sivatag is elég izgalmasnak tűnik. De szerintem az volna a legjobb, hogy beszélek az emberrel, akiről irtál, és utána ha valami még hiányzik vagy épp már pár napra vagyok a környéktől, megkereslek. Meg tavasz úgyis nagyon messze van még.
Kösz mindent, és neked is jó mulatást,
Peti
Szia, baromira tetszik a cikk :)
Szia, baromira tetszik a cikk :)
Megjegyzés küldése