Washingtoni tervek a Törzsi Területekre
Az Egyesült Államok 750 millió dolláros segélyt fordítana Pakisztán törzsi területeire a következő öt évben a “szívek és elmék” kampány részeként, hogy elnyerje a helyiek támogatását az al-Kaida és a Talibán helyett. Vagy pedig megtámadná őket.
A Törzsi Területek néven futó régió Pakisztán Szövetségileg Igazgatott Törzsi Területe (Federally Administered Tribal Areas, FATA) az afgán-pakisztáni határvidéken. A térkép szerint a két ország között húzódik ugyan határvonal, ezt azonban a térségben élő törzsek sosem vették figyelembe. Viszonylag független területről van szó, így aztán megfelelő búvóhelyet nyújt a mindenkori hatalom ellen harcolóknak. A FATA ugyan nem áll a Talibán uralma alatt, de a befolyásuk jelentős. Ez az Amerika ellen harcolók bázisa, ugyanis az afganisztáni katonai jelenlét miatt sok fegyveres ide menekült. A CIA szerint itt bújkál Oszama bin Laden is.
A segélyezés megkezdése előtt tehát számba kell venni a veszélyeit: ilyen hatalmas összeg ellenőrzése és nyomon követése egy ellenséges területen teljesen lehetetlen még a pakisztáni kormányzat számára is, amelyet az éppen innen származó iszlám militánsok fenyegetnek. Emellett folyamatosan fennáll az a veszély, hogy dollármilliók kerülhetnek ellenséges kézbe, amelyek aztán az Egyesült Államok, az ISAF (a NATO-misszió Afganisztánban), a Nyugat vagy a pakisztáni kormányzat elleni támadásokat fedezné, mint az történt Irakban is. A helyi törzsi vezetők a határ afgán oldalán befogadják azokat a személyeket és csoportokat, amelyeket az USA és Pakisztán el akar üldözni onnan.
A bizonytalan biztonsági helyzet még azt sem teszi lehetővé az amerikaiaknak, hogy a segély első 150 millió dollárját szétosszák. Ez a hatalmas összeg ugyanis a bizonytalan területen kevesek meggazdagodásához vezetne, miközben gyakorlatilag semmi sem változna. Éppen ez a probléma Afganisztánban is.
3 milliárd dolláros számla: katonai segély és fejlesztés
“A pakisztáni kormányzat 10 éven át évi 100 millió dollárt fordít a törzsi területek fejlesztésére, mi azt mondtuk, ehhez hozzáteszünk évi 150 milliót a következő öt évben, hogy támogassuk a terület gazdasági fejlesztését.” – nyilatkozta az International Herald Tribune-nek az amerikai Richard Boucher Dél-, és Közép-Ázsiával foglalkozó külügyi államtitkár-helyettes. Ez a segély azon a több milliárd dolláros amerikai katonai segélyen kívül jön, amit Pakisztán már eddig megkapott. A döntéstől azt remélik, hogy az összeg Pakisztán többi részének a szintjére zárkóztatja fel a Törzsi Területeket, és emiatt az itt élő népesség kevésbé lesz lojális az al-Kaidához és a Talibánhoz.
A térségben az Egyesült Államok fejlesztési segélyekkel mint a felkelések elleni eszközzel akar szimpátiát kelteni és bizalmat szerezni. Ehhez azonban stabil kormányzati jelenlét kellene, amiről jelenleg szó sincs – ilyen ugyanis sosem volt. A segélyezés fenntartása látszólag lehetetlen, és aligha tudja leküzdeni az állandósult elmaradottságot és az ebből fakadó bizonytalanságot. Az ambíciózus terv Boucher múlt havi pakisztáni látogatásakor kapott nagy figyelmet, bizonyítandó, hogy az Egyesült Államok milyen mértékben támogatja Pervez Musarraf pakisztáni elnököt. Más kérdés, hogy ez a támogatás tovább gyengíti Musarraf amúgy is ingatag otthoni pozícióját, és újabb muníciót ad az őt Amerika talpnyalójának tekintő iszlamista csoportoknak.
A tervet támogatók szerint a segélyeket pakisztáni cégeknek, tanácsadó szervezeteknek és NGO-knak (nem-kormányzati szervezeteknek) kellene elosztaniuk. Az ellenérvek a terv naivitását hangsúlyozzák, miszerint 150 millió dollár elég sok különböző érdekeltségű résztvevőt vonzana oda. A terület bizonytalansága miatt a helyi szervezetekben kell megbízni. De a nem-kormányzati szervek nem bíznak a hadseregben, a hadsereg nem bízik a törzsi vezetőkben, a törzsi vezetők pedig nem bíznak senkiben.
A segélyterv olyan elemeket tartalmaz, mint az egészségügyi és oktatási rendszer kiépítése, a víztisztaság és a higiénia javítása, a mezőgazdasági fejlesztés. De az Egyesült Államok fő célja most sem a helyi törzsek felemelése, mint inkább a terrorizmus elleni harc, a terroristák, a tálibok és az al-Kaida búvóhelyeinek felszámolása.
További támogatások is várhatók, hiszen a külügyi államtitkár-helyettes nemrég kijelentette, hogy az amerikai Védelmi Minisztérium idén várhatóan 75 millió dollárt költ a pakisztáni határőrség fejlesztésére. Másik 110 milliót még ebben az évben elköltenének a Törzsi Területeken az oktatás, az egészségügy és más fejlesztések elősegítésére. Így 5 év alatt összesen 3 milliárd dollárjába kerülne az Egyesült Államoknak a katonai és a gazdasági segítség.
Ennek pedig legfőbb oka az, hogy (a nem demokratikus, a tálibokat bizonyíthatóan támogató és terroristákat kiképző bázisokat fenntartó) Pakisztán az Egyesült Államok legfőbb szövetségese a terror elleni háborúban, ahogy George W. Bush többször is említette. Az amerikaiaknak legfőbb érdeke, hogy Pakisztán mérsékelt, stabil, demokratikus muszlim állam legyen, ezért támogatják Musarrafot, akinek az amerikai támogatás otthon több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz külföldön.
A Törzsi Területek
A 27 ezer négyzetkilométeres területen 3,3 millióan élnek, sivár, kietlen tájon. A nők között az írástudók aránya a világon az egyik legalacsonyabb, mindössze 3 százalékos. Nincs bankrendszer, a legfőbb megélhetési forrás az ópiumcsempészet és kereskedelem. Lakói a pastuk, akik az afgán-pakisztáni határvidék mindkét oldalán élnek, és jelentős a befolyásuk mindkét országban. Ők állnak a pakisztáni hírszerzés, a hadsereg és az államigazgatás számos magas beosztásában, és erősen szimpatizálnak afganisztáni rokonaikkal, valamint a tálibok mozgalmával. Afganisztán 15 millió pastuja az ország legnagyobb etnikai csoportja, ők alkotják a népesség felét. 1947-ben Pakisztán megalakulásakor a pastu törzsek vonakodva csatlakoztak az új országhoz, csakis azzal a feltétellel, hogy alkotmányos garanciát kapnak a teljes autonómiára és arra, hogy a pakisztáni hadsereg nem teszi be oda a lábát. Az Egyesült Államok nyomására Musarraf az alkotmány ellenére 80 ezer katonát küldött a térségbe, akik az utóbbi évek során 3000 pastut öltek meg. A brit birodalmi hagyományokat követve Washington 100 millió dollárt fizetett havonta Musarrafnak, hogy helyi zsoldosokat felbérelve harcoljon a pastu harcosok ellen. Ennek eredménye lett a polgárháború közeli állapot, a Vörös Mecset véres ostroma és a bombamerényletek.
A pakisztáni kormányzat nincs jelen a FATA-n. Több év harc, 600 katona halála után sem sikerült helyreállítani a hatalmát. A tavaly kötött békemegállapodást 10 hónap után fölmondták a törzsi vezetők, végül Pakisztán kivonta erőit a térségből. A valódi hatalom a törzsek idősei és az imámok kezében van.
Ha nem megy szép szóval…
Az amerikai segélyakcióval párhuzamosan más vélemények is megjelentek: Eric Margolis, a CNN és a CBC kommentátora, politikai elemző honlapján megjelentetett egy írást egy esetleges amerikai támadásról a Törzsi Területek ellen. Fő okként említi, hogy Washington kudarcot vallott az al-Kaida fölszámolásában, valamint nem sikerült megtörni a tálib ellenállást. Emlékeztet arra, hogy amikor a vietnámi háború alatt a Pentagon képtelen volt legyőzni az Észak-vietnámi hadsereg és a vietkong erőit, elkezdte sürgetni Kambodzsa megtámadását. Margolis washingtoni forrásai szerint a Pentagon készít terveket a törzsi területek megtámadására. Ezt az afganisztáni bázisokról kiindulva képzelik el intenzív légitámadásokkal és különleges erők rajtaütéseivel. A terv lehetőségét a hírszerzés is megerősítette, tovább nehezítve Musarraf otthoni helyzetét. Nem is beszélve arról, hogy egy amerikai támadás újra felélesztheti a pastuknak saját független országot, “Pastunisztánt” követelő mozgalmat.
Az amerikaiak hiába emelték föl bin Laden vérdíját 50 millió dollárra, és hiába költik el a 750 milliót is a fejlesztésre, amikor mindezt a Törzsi Területeken úgy értelmezik, mint a lojalitás megvásárlását. Washingtonnak a saját harminc-egynéhány, és a britek több mint százéves tapasztalata sem volt elég annak megértésére, hogy a pastukat nem lehet megvenni, főleg nem az ellenségük (Musarraf) támogatásával. Kulturális érzékenységüket a minapi eset sem bizonyítja jobban: a múlt héten focilabdákat szórtak le helikopterekről Dél-Afganisztánban. A labdákat több országnak a zászlója díszítette, köztük Szaúd-Arábiáé, amelyen az igaz hit kinyilvánítása, valamint Allah és Mohamed neve is szerepel. Ilyen labdával focizni pedig a legsúlyosabb istenkáromlás. Még egy öngól.
1 megjegyzés:
A fasсinаting ԁіscussіon іs definitely worth cоmment.
Ӏ belіeve that уou οught to publish mοre
abоut this subject mattег, it mіght not be a taboo ѕubјect but typicallу folks don't discuss such subjects. To the next! Many thanks!!
Look at my web page simply click the following web site
Megjegyzés küldése