„Kényszerházasság” - Pakisztán krízisben
Október 6-án szombaton elnökválasztást tartanak Pakisztánban. Az egyetlen esélyes a mostani elnök, Pervez Musarraf, a többség kiábrándult, az ország belső tagoltsága sosem látott méreteket öltött, a sajtó szkeptikus. Elemzők szerint az ország megalakulása óta nem volt ekkora politikai válságban, még akkor sem, amikor 1971-ben Kelet-Pakisztán kiszakadt belőle, és Banglades néven újjá alakult.
Az országban nagy a frusztráció és a kiábrándultság. Elvileg öten indulnak az elnöki székért, gyakorlatilag azonban csak a jelenlegi elnöknek van esélye, aki így pozíciójában maradna. A választás két jelszava a demokrácia megteremtése és a szélsőségek elleni küzdelem. A retorika rendben van, a baj csak az, hogy annak a tábornok-diktátornak a szájából hangzik el, akinek már nincs hitele az ország színe előtt.
Pervez Musarraf
A jelenlegi elnök Pervez Musarraf 1999-ben katonai puccsal hatalomba került tábornok. „Bűnlajstroma” szinte végtelen. Nyolc éves uralma alatt képtelen volt megőrizni a békét és felszámolni az iszlám szélsőségeseket az afgán határ mentén. Hatalmát a puccs után népszavazással próbálta meg legitimálni, de végül bocsánatot kellett kérnie miatta. Elnöki státusza mellett ő a hadsereg főparancsnoka is. Alkotmánymódosítással több hatalmat szerzett az elnöki posztnak, felborítva ezzel az elnök és a miniszterelnök közti hatalmi egyensúlyt.
Belesodródott az amerikaiakkal való szövetségbe, amelyet népe ellenez. Az ő számlájára írják, hogy visszaszorította a korábban népszerű vezetőket és az így keletkezett vákuumba az iszlamisták nyomultak be. Demokratikus ellenzékét egy ideig sikerrel igyekezett elhallgattatni, ez azonban az idén már nem sikerült neki. Az általa lemondatott legfőbb ügyészt a (hagyományosan elnökpárti) Legfelsőbb Bíróság visszahelyezte hivatalába, legutóbb pedig helyt adott az ellenzék kérésének, hogy az alkotmány értelmezése alapján egy testület kivizsgálja, indulhat-e a hét végére kiírt elnökválasztáson.
Előnyére válik viszont, hogy visszahozta országát a csőd széléről és béketárgyalásokat kezdett Indiával. Musarraf legfőbb politikai bázisa a Pakisztáni Muszlim Liga, amelynek egy része a másik jelölt, a Musarraf által elűzött, majd a száműzetésből hazatért, majd ismét száműzött Navaz Sarif mellett voksolt volna. Musarrafot bizonyos üzleti körök is támogatják. Ha megnyeri a választást, ő lesz a legtovább regnáló pakisztáni elnök. Erre jelenleg minden esélye megvan.
Benazir Bhutto és köre
A volt miniszterelnök-asszony távollétében Makdum Amin Fahim, Bhutto pártja, a Pakisztáni Néppárt vezetője a másik ismertebb jelölt. Fahim először Bhutto apjának, Zulfikar Ali Bhuttonak volt a kormányában, amelynek katonai puccs vetett véget 1977-ben, majd Benazir kormányában is vállalt szerepet. Mindvégig lojális volt a Bhutto családhoz, ezért visszautasította a miniszterelnöki posztot, amit Musarraf ajánlott fel neki 2002-ben. Most erre nem lesz esélye sem, mivel kicsi az esélye a győzelemre. A januárban esedékes parlamenti választáson szintén nem jut neki babér, addigra ugyanis hazatér a száműzött ex-miniszterelnök-asszony, aki átveheti pártja vezetését. Bhutto a januári parlamenti választáson akar nyerni, hogy a Musarraffal hónapok óta húzódó tárgyalás eredményeként újra miniszterelnök lehessen.
Hazatérésével az elnöki tisztért biztos befutónak tartott Musarraf ellenpontja kíván lenni a miniszterelnöki hatalomban. Pártja most nem képes megakadályozni Musarraf újraválasztását, de távolmaradásával képes csökkenteni legitimációját. A Pakisztáni Néppárt hagyományosan hadsereg- és molla-ellenes, de ugyanígy támadja a katonai diktatúrát is. Ez az ország legnagyobb és legnépszerűbb politikai pártja.
Bhutto személyével kapcsolatban számos kétely fogalmazódott meg. A legfőbb maga a visszatérése: az utóbbi fél évben brit és amerikai nyomásra kidolgozott Musarraffal egy megállapodást, miszerint ha engedélyt kap a hazatérésre és indul a választáson, győzelme esetén meg kell osztania hatalmát Musarraffal. Bhutto visszatérésével kapcsolatban sem világos minden. Az ellene felhozott kilencven, korrupcióval kapcsolatos vádpontból nyolcat még mindig nem zártak le, de a legfrissebb hírek szerint ezeket hazatérésekor ejtik. Bhutto ezt a pakisztáni kormányzat választással kapcsolatos dezinformációjának nevezte pár nappal ezelőtti londoni nyilatkozatában. Tapasztalt politikusként erre minden alapja megvan: egyáltalán nem lehet biztos benne, hogy hazatérésekor nem fordítják vissza (mint a másik hazatérő ex-miniszterelnököt, Navaz Sarifot) vagy zárják börtönbe azonnal. Musarraf törvényben tervezi rendezni a Bhutto ellen felhozott vádpontok elévülését, ez azonban nem elég garancia arra, hogy büntetlenül hazatérhet.
A kiesett ellenfél
Vitatható és vitatott megoldást választott népszerű ellenfele, a korrupciós vádak miatt száműzött Navaz Sarif visszatérésével kapcsolatban. Musarraf az ő hatalmát döntötte meg 1999-ben. Sarif most először tért vissza Pakisztánba, hogy induljon az elnöki székért. A Legfelsőbb Bíróság szerint Sarifnak joga volt hazatérni, ennek ellenére Musarraf pár órával a hazatérése után föltetette egy Dzsiddába tartó gépre, és újra száműzte.
Sarifnak széles szavazóbázisa volt, ugyanis az ország legnagyobb tartományának, Pandzsábnak volt az egyik legnépszerűbb politikusa. Itt él a népesség 60%-a és a hadsereg háromnegyed is innen rekrutálódik. Sarif a középosztály képviselője és – ugyanúgy, mint a másik jelölt, Benazir Bhutto – kétszer volt miniszterelnök a ’90-es években. Mindkettejüket korrupciós vádakkal távolították el a hatalomból. Visszatérése és újbóli száműzése jót tett a hírnevének, és komoly támogatást tudott volna szerezni, ha hagyják indulni a választáson.
Háttéralku
Musarraf nyilvánvalóan ragaszkodik a hatalomhoz és igyekszik biztosra menni. Ha megválasztják elnöknek, leveszi az egyenruhát, vagyis lemond a hadsereg vezetéséről. Ettől még a befolyása megmaradhat. Ha viszont elnökként nem nyer (ez szinte kizárt), ő marad a hadsereg vezetője. Vagyis nem veszíthet. Ez az, ami kiváltotta az ellenzék dühét. Ők azt akarják elérni, ha indul az elnökválasztáson, akkor azt ne a hadsereg főparancsnokaként tegye, hanem civilként. Ezt azonban Musarraf elutasítja. Éppen ezért az ellenzék bojkottálná a szavazást, és utcai demonstrációval fejezné ki elégedetlenségét.
Musarraf egyetlen kártyája, amit kijátszhat, hogy statáriumot vezet be – de ez is elég rizikós. A Legfelsőbb Bíróság előtt ugyanis számos beadvány van azzal kapcsolatban, hogy Musarrafnak le kell mondania a hadsereg vezetéséről, ha indul az elnöki székért. Ha a bíróság úgy dönt, hogy Musarraf nem indulhat a hadsereg parancsnokaként, az újabb krízist válthat ki: vagy egyetért vele és lemond róla, vagy statáriumot vezet be és feloszlatja a Legfelsőbb Bíróságot. Ez pedig visszalépés lenne a demokratikus ígéretekhez képest, és kiváltaná a szavazók, a parlament és a nemzetközi közösség dühét is. Amerika számára sem maradna szalonképes, ha választások helyett statáriális rezsim uralkodna. Ezt nyilvánvalóan el akarja kerülni. Kénytelen tehát egyezkedni legfőbb ellenfelével, a korábban korrupciós vádak miatt külföldre menekült ex-miniszterelnök-asszonnyal, Benazir Bhuttóval.
Hatalommegosztás, kényszerházasság
Befolyása ellenére Bhutto neve nem cseng túl fényesen: pártja, a Pakisztáni Néppárt hagyományosan hadsereg- és molla-ellenes. Mindenféle szélsőséget elutasít, de leginkább a katonai diktatúrát, amivel úgy tűnik, a hatalom érdekében mégiscsak kénytelen lepaktálni. Ez pedig sokaknak nem tetszik, és a demokrácia elárulásának tartják. Az utóbbi fél évben brit és amerikai nyomásra kidolgozott alku lényege, hogy megállapodik Musarraffal. Eszerint ha engedélyt kap a hazatérésre és indul a választáson, győzelme esetén együtt kell működnie az elnökkel a szélsőségesek ellen. Vagyis helyre kívánják állítani azt a korábban kidolgozott egyensúlyt, ami az elnök és a miniszterelnök között megvolt, ám az időről időre felbukkanó katonai diktatúrák gyengítették a miniszterelnöki pozíciót.
Ahmed Rashid pakisztáni elemző szerint „a Nyugat kétségbeesésében szerelemmentes házasságba hozza össze Benazir Bhuttot és Pervez Musharrafot. A tábornok támadhatja a terroristákat, a hölgy pedig játszhatja a demokráciát.” A megjegyzés találó, Bhutto anti-militarista pártja rendkívül szkeptikus és cinikus egy ilyen, a párt eszméjével ütköző alkuval szemben, ami a szavazók elégedetlenségével és szavazatvesztéssel jár. Bhuttonak tehát nagyon szűk a mozgástere.
Nem is beszélve arról, mennyit kockáztat, ha visszatér Pakisztánba. Az ellene indított kilencven korrupciós eljárásból nyolc még mindig nem rendeződött, vagyis hazatértekor azonnal letartóztathatják. Musarrafnak két dolgot kell tennie, hogy létrejöjjön az alku: törvényt hozni arról, hogy elévültek a korrupciós vádak, és megváltoztatni az alkotmányt, hogy Bhutto harmadszor is miniszterelnök lehessen. Ez pedig túl sok ígéret ahhoz, hogy a rutinos politikus bedőljön Musarrafnak, akinek egyébként sincs túl sok hitele odahaza. Bhutto aduja a pártja, a Pakisztáni Néppárt, amely jelenleg a legnagyobb ellenzéki tömörülés Pakisztánban. Ezen, és a többi ellenzéki erőn keresztül tarthatja nyomás alatt az elnököt.
Szélsőséges ellenségek
Megválasztani ugyan senkit sem fognak közülük, de beleszólhatnak a küzdelembe a szélsőségesek is. Pakisztán bizonyos területein képesek fenyegetésekkel befolyásolni a szavazást. Ez elsősorban a Törzsi Területeken fordulhat elő. Az al-Kaida és a pakisztáni Talibán számára az elnökválasztás megfelelő alkalom arra, hogy kiterjessze az általa uralt területeket és még több embert vonjon ellenőrzése alá. A hadsereg és az elnök jelenleg túlságosan elfoglalt a választások miatt. Közben az al-Kaida és a Talibán befolyása egyre nagyobb, időnként több száz felfegyverzett tálib jelenik meg a városokban, gyújtja fel a videóboltokat, kényszeríti az embereket, hogy naponta ötször járjanak el a mecsetbe. Helyenként lassacskán olyan rezsim van kialakulóban, mint Afganisztánban volt ’94-’95-ben: kivégzik azokat, akik nem szimpatizálnak velük. Sokan elhagyják a falvaikat és a térségen kívüli nagyvárosokba menekülnek.
A növekvő erőszak a hadsereget is elidegenítheti a tábornoktól. Az utóbbi időben elég sok a veszteséget szenvedtek az afgán határnál az al-Kaida üldözése közben. Rengeteg a sebesült és a dezertőr. De Musarraf tábornokai feltétlenül mellette vannak. Az állományban viszont egyre nő az elégedetlenség, erősödik az iszlamista propaganda, az afgán határvidéken elegük van célpont-szerepből. A közvélemény is torkig van a hadsereggel. Az egyenruhások morálja egyre gyatrább, néha egyszerűen nem támadják meg az szélsőségeseket. Nyilván van ebben félelem, de szimpátia is. Másrészt a hadsereg és a félkatonai szervezetek egy része pastu, akik ugyanahhoz a népcsoporthoz, néha ugyanahhoz a törzshöz tartoznak, mint a Törzsi Területeken élő „célpontjaik”. A félelem, illetve a megfélemlítés is hatékony fegyvere a Talibánnak: kivágott nyelvű, levágott fejű holttestek kerülnek elő, elrettentve a katonákat.
Amerika érdeke
Pakisztán jelenleg az egyik legfontosabb szövetséges az Egyesült Államok számára. Neki van egyedül atomfegyvere a muszlim világban. Az al-Kaida felszámolásáért vívott háború frontja Pakisztán törzsi területein található. A CIA és az amerikai vezetés szerint itt van a tálibok és az al-Kaida hátországa, és ugyancsak itt bujkál Oszama bin Laden is. Évtizedek óta konfliktusa van a szintén atomhatalom Indiával, bár amióta mindketten rendelkeznek nukleáris fegyverrel, a helyzet enyhülni látszik.
Az ország demokráciát szeretne, miközben Amerika a diktátort támogatja. Pakisztánban visszatetszést kelt, hogy a Bush-kormányzat teljes mellszélességgel Musarrafot támogatja a demokratikus mozgalmakkal és az alkotmányos renddel szemben. Ez természetesen az Amerika-ellenességet szítja és a pakisztáni tálibok és az al-Kaida malmára hajtja a vizet. A középosztálynak egyáltalán nem szimpatikus az a kétarcúság, amellyel az Egyesült Államok – létező demokratikus alternatíva mellett – a katonai diktátort támogatja, miközben Condoleezza Rice a muszlim világot a demokratizálódás felé erőlteti. Ez pedig rengeteg dühöt és frusztrációt okoz, ami épp ellenkezik azzal, amit az amerikaiak el akarnak érni.
Október 6-án szombaton elnökválasztást tartanak Pakisztánban. Az egyetlen esélyes a mostani elnök, Pervez Musarraf, a többség kiábrándult, az ország belső tagoltsága sosem látott méreteket öltött, a sajtó szkeptikus. Elemzők szerint az ország megalakulása óta nem volt ekkora politikai válságban, még akkor sem, amikor 1971-ben Kelet-Pakisztán kiszakadt belőle, és Banglades néven újjá alakult.
Az országban nagy a frusztráció és a kiábrándultság. Elvileg öten indulnak az elnöki székért, gyakorlatilag azonban csak a jelenlegi elnöknek van esélye, aki így pozíciójában maradna. A választás két jelszava a demokrácia megteremtése és a szélsőségek elleni küzdelem. A retorika rendben van, a baj csak az, hogy annak a tábornok-diktátornak a szájából hangzik el, akinek már nincs hitele az ország színe előtt.
Pervez Musarraf
A jelenlegi elnök Pervez Musarraf 1999-ben katonai puccsal hatalomba került tábornok. „Bűnlajstroma” szinte végtelen. Nyolc éves uralma alatt képtelen volt megőrizni a békét és felszámolni az iszlám szélsőségeseket az afgán határ mentén. Hatalmát a puccs után népszavazással próbálta meg legitimálni, de végül bocsánatot kellett kérnie miatta. Elnöki státusza mellett ő a hadsereg főparancsnoka is. Alkotmánymódosítással több hatalmat szerzett az elnöki posztnak, felborítva ezzel az elnök és a miniszterelnök közti hatalmi egyensúlyt.
Belesodródott az amerikaiakkal való szövetségbe, amelyet népe ellenez. Az ő számlájára írják, hogy visszaszorította a korábban népszerű vezetőket és az így keletkezett vákuumba az iszlamisták nyomultak be. Demokratikus ellenzékét egy ideig sikerrel igyekezett elhallgattatni, ez azonban az idén már nem sikerült neki. Az általa lemondatott legfőbb ügyészt a (hagyományosan elnökpárti) Legfelsőbb Bíróság visszahelyezte hivatalába, legutóbb pedig helyt adott az ellenzék kérésének, hogy az alkotmány értelmezése alapján egy testület kivizsgálja, indulhat-e a hét végére kiírt elnökválasztáson.
Előnyére válik viszont, hogy visszahozta országát a csőd széléről és béketárgyalásokat kezdett Indiával. Musarraf legfőbb politikai bázisa a Pakisztáni Muszlim Liga, amelynek egy része a másik jelölt, a Musarraf által elűzött, majd a száműzetésből hazatért, majd ismét száműzött Navaz Sarif mellett voksolt volna. Musarrafot bizonyos üzleti körök is támogatják. Ha megnyeri a választást, ő lesz a legtovább regnáló pakisztáni elnök. Erre jelenleg minden esélye megvan.
Benazir Bhutto és köre
A volt miniszterelnök-asszony távollétében Makdum Amin Fahim, Bhutto pártja, a Pakisztáni Néppárt vezetője a másik ismertebb jelölt. Fahim először Bhutto apjának, Zulfikar Ali Bhuttonak volt a kormányában, amelynek katonai puccs vetett véget 1977-ben, majd Benazir kormányában is vállalt szerepet. Mindvégig lojális volt a Bhutto családhoz, ezért visszautasította a miniszterelnöki posztot, amit Musarraf ajánlott fel neki 2002-ben. Most erre nem lesz esélye sem, mivel kicsi az esélye a győzelemre. A januárban esedékes parlamenti választáson szintén nem jut neki babér, addigra ugyanis hazatér a száműzött ex-miniszterelnök-asszony, aki átveheti pártja vezetését. Bhutto a januári parlamenti választáson akar nyerni, hogy a Musarraffal hónapok óta húzódó tárgyalás eredményeként újra miniszterelnök lehessen.
Hazatérésével az elnöki tisztért biztos befutónak tartott Musarraf ellenpontja kíván lenni a miniszterelnöki hatalomban. Pártja most nem képes megakadályozni Musarraf újraválasztását, de távolmaradásával képes csökkenteni legitimációját. A Pakisztáni Néppárt hagyományosan hadsereg- és molla-ellenes, de ugyanígy támadja a katonai diktatúrát is. Ez az ország legnagyobb és legnépszerűbb politikai pártja.
Bhutto személyével kapcsolatban számos kétely fogalmazódott meg. A legfőbb maga a visszatérése: az utóbbi fél évben brit és amerikai nyomásra kidolgozott Musarraffal egy megállapodást, miszerint ha engedélyt kap a hazatérésre és indul a választáson, győzelme esetén meg kell osztania hatalmát Musarraffal. Bhutto visszatérésével kapcsolatban sem világos minden. Az ellene felhozott kilencven, korrupcióval kapcsolatos vádpontból nyolcat még mindig nem zártak le, de a legfrissebb hírek szerint ezeket hazatérésekor ejtik. Bhutto ezt a pakisztáni kormányzat választással kapcsolatos dezinformációjának nevezte pár nappal ezelőtti londoni nyilatkozatában. Tapasztalt politikusként erre minden alapja megvan: egyáltalán nem lehet biztos benne, hogy hazatérésekor nem fordítják vissza (mint a másik hazatérő ex-miniszterelnököt, Navaz Sarifot) vagy zárják börtönbe azonnal. Musarraf törvényben tervezi rendezni a Bhutto ellen felhozott vádpontok elévülését, ez azonban nem elég garancia arra, hogy büntetlenül hazatérhet.
A kiesett ellenfél
Vitatható és vitatott megoldást választott népszerű ellenfele, a korrupciós vádak miatt száműzött Navaz Sarif visszatérésével kapcsolatban. Musarraf az ő hatalmát döntötte meg 1999-ben. Sarif most először tért vissza Pakisztánba, hogy induljon az elnöki székért. A Legfelsőbb Bíróság szerint Sarifnak joga volt hazatérni, ennek ellenére Musarraf pár órával a hazatérése után föltetette egy Dzsiddába tartó gépre, és újra száműzte.
Sarifnak széles szavazóbázisa volt, ugyanis az ország legnagyobb tartományának, Pandzsábnak volt az egyik legnépszerűbb politikusa. Itt él a népesség 60%-a és a hadsereg háromnegyed is innen rekrutálódik. Sarif a középosztály képviselője és – ugyanúgy, mint a másik jelölt, Benazir Bhutto – kétszer volt miniszterelnök a ’90-es években. Mindkettejüket korrupciós vádakkal távolították el a hatalomból. Visszatérése és újbóli száműzése jót tett a hírnevének, és komoly támogatást tudott volna szerezni, ha hagyják indulni a választáson.
Háttéralku
Musarraf nyilvánvalóan ragaszkodik a hatalomhoz és igyekszik biztosra menni. Ha megválasztják elnöknek, leveszi az egyenruhát, vagyis lemond a hadsereg vezetéséről. Ettől még a befolyása megmaradhat. Ha viszont elnökként nem nyer (ez szinte kizárt), ő marad a hadsereg vezetője. Vagyis nem veszíthet. Ez az, ami kiváltotta az ellenzék dühét. Ők azt akarják elérni, ha indul az elnökválasztáson, akkor azt ne a hadsereg főparancsnokaként tegye, hanem civilként. Ezt azonban Musarraf elutasítja. Éppen ezért az ellenzék bojkottálná a szavazást, és utcai demonstrációval fejezné ki elégedetlenségét.
Musarraf egyetlen kártyája, amit kijátszhat, hogy statáriumot vezet be – de ez is elég rizikós. A Legfelsőbb Bíróság előtt ugyanis számos beadvány van azzal kapcsolatban, hogy Musarrafnak le kell mondania a hadsereg vezetéséről, ha indul az elnöki székért. Ha a bíróság úgy dönt, hogy Musarraf nem indulhat a hadsereg parancsnokaként, az újabb krízist válthat ki: vagy egyetért vele és lemond róla, vagy statáriumot vezet be és feloszlatja a Legfelsőbb Bíróságot. Ez pedig visszalépés lenne a demokratikus ígéretekhez képest, és kiváltaná a szavazók, a parlament és a nemzetközi közösség dühét is. Amerika számára sem maradna szalonképes, ha választások helyett statáriális rezsim uralkodna. Ezt nyilvánvalóan el akarja kerülni. Kénytelen tehát egyezkedni legfőbb ellenfelével, a korábban korrupciós vádak miatt külföldre menekült ex-miniszterelnök-asszonnyal, Benazir Bhuttóval.
Hatalommegosztás, kényszerházasság
Befolyása ellenére Bhutto neve nem cseng túl fényesen: pártja, a Pakisztáni Néppárt hagyományosan hadsereg- és molla-ellenes. Mindenféle szélsőséget elutasít, de leginkább a katonai diktatúrát, amivel úgy tűnik, a hatalom érdekében mégiscsak kénytelen lepaktálni. Ez pedig sokaknak nem tetszik, és a demokrácia elárulásának tartják. Az utóbbi fél évben brit és amerikai nyomásra kidolgozott alku lényege, hogy megállapodik Musarraffal. Eszerint ha engedélyt kap a hazatérésre és indul a választáson, győzelme esetén együtt kell működnie az elnökkel a szélsőségesek ellen. Vagyis helyre kívánják állítani azt a korábban kidolgozott egyensúlyt, ami az elnök és a miniszterelnök között megvolt, ám az időről időre felbukkanó katonai diktatúrák gyengítették a miniszterelnöki pozíciót.
Ahmed Rashid pakisztáni elemző szerint „a Nyugat kétségbeesésében szerelemmentes házasságba hozza össze Benazir Bhuttot és Pervez Musharrafot. A tábornok támadhatja a terroristákat, a hölgy pedig játszhatja a demokráciát.” A megjegyzés találó, Bhutto anti-militarista pártja rendkívül szkeptikus és cinikus egy ilyen, a párt eszméjével ütköző alkuval szemben, ami a szavazók elégedetlenségével és szavazatvesztéssel jár. Bhuttonak tehát nagyon szűk a mozgástere.
Nem is beszélve arról, mennyit kockáztat, ha visszatér Pakisztánba. Az ellene indított kilencven korrupciós eljárásból nyolc még mindig nem rendeződött, vagyis hazatértekor azonnal letartóztathatják. Musarrafnak két dolgot kell tennie, hogy létrejöjjön az alku: törvényt hozni arról, hogy elévültek a korrupciós vádak, és megváltoztatni az alkotmányt, hogy Bhutto harmadszor is miniszterelnök lehessen. Ez pedig túl sok ígéret ahhoz, hogy a rutinos politikus bedőljön Musarrafnak, akinek egyébként sincs túl sok hitele odahaza. Bhutto aduja a pártja, a Pakisztáni Néppárt, amely jelenleg a legnagyobb ellenzéki tömörülés Pakisztánban. Ezen, és a többi ellenzéki erőn keresztül tarthatja nyomás alatt az elnököt.
Szélsőséges ellenségek
Megválasztani ugyan senkit sem fognak közülük, de beleszólhatnak a küzdelembe a szélsőségesek is. Pakisztán bizonyos területein képesek fenyegetésekkel befolyásolni a szavazást. Ez elsősorban a Törzsi Területeken fordulhat elő. Az al-Kaida és a pakisztáni Talibán számára az elnökválasztás megfelelő alkalom arra, hogy kiterjessze az általa uralt területeket és még több embert vonjon ellenőrzése alá. A hadsereg és az elnök jelenleg túlságosan elfoglalt a választások miatt. Közben az al-Kaida és a Talibán befolyása egyre nagyobb, időnként több száz felfegyverzett tálib jelenik meg a városokban, gyújtja fel a videóboltokat, kényszeríti az embereket, hogy naponta ötször járjanak el a mecsetbe. Helyenként lassacskán olyan rezsim van kialakulóban, mint Afganisztánban volt ’94-’95-ben: kivégzik azokat, akik nem szimpatizálnak velük. Sokan elhagyják a falvaikat és a térségen kívüli nagyvárosokba menekülnek.
A növekvő erőszak a hadsereget is elidegenítheti a tábornoktól. Az utóbbi időben elég sok a veszteséget szenvedtek az afgán határnál az al-Kaida üldözése közben. Rengeteg a sebesült és a dezertőr. De Musarraf tábornokai feltétlenül mellette vannak. Az állományban viszont egyre nő az elégedetlenség, erősödik az iszlamista propaganda, az afgán határvidéken elegük van célpont-szerepből. A közvélemény is torkig van a hadsereggel. Az egyenruhások morálja egyre gyatrább, néha egyszerűen nem támadják meg az szélsőségeseket. Nyilván van ebben félelem, de szimpátia is. Másrészt a hadsereg és a félkatonai szervezetek egy része pastu, akik ugyanahhoz a népcsoporthoz, néha ugyanahhoz a törzshöz tartoznak, mint a Törzsi Területeken élő „célpontjaik”. A félelem, illetve a megfélemlítés is hatékony fegyvere a Talibánnak: kivágott nyelvű, levágott fejű holttestek kerülnek elő, elrettentve a katonákat.
Amerika érdeke
Pakisztán jelenleg az egyik legfontosabb szövetséges az Egyesült Államok számára. Neki van egyedül atomfegyvere a muszlim világban. Az al-Kaida felszámolásáért vívott háború frontja Pakisztán törzsi területein található. A CIA és az amerikai vezetés szerint itt van a tálibok és az al-Kaida hátországa, és ugyancsak itt bujkál Oszama bin Laden is. Évtizedek óta konfliktusa van a szintén atomhatalom Indiával, bár amióta mindketten rendelkeznek nukleáris fegyverrel, a helyzet enyhülni látszik.
Az ország demokráciát szeretne, miközben Amerika a diktátort támogatja. Pakisztánban visszatetszést kelt, hogy a Bush-kormányzat teljes mellszélességgel Musarrafot támogatja a demokratikus mozgalmakkal és az alkotmányos renddel szemben. Ez természetesen az Amerika-ellenességet szítja és a pakisztáni tálibok és az al-Kaida malmára hajtja a vizet. A középosztálynak egyáltalán nem szimpatikus az a kétarcúság, amellyel az Egyesült Államok – létező demokratikus alternatíva mellett – a katonai diktátort támogatja, miközben Condoleezza Rice a muszlim világot a demokratizálódás felé erőlteti. Ez pedig rengeteg dühöt és frusztrációt okoz, ami épp ellenkezik azzal, amit az amerikaiak el akarnak érni.
A választáson tehát van mit kockáztatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése