A tizedik nap
Az iszlám kalendárium szerinti muharram hónap tizedik napján minden évben összegyűlnek a síiták, hogy hátuk korbácsolásával, mellük és fejük ütlegelésével, Husszein imám történetének meghallgatásával és eljátszásával megemlékezzenek a mártíromságáról. Ez az esemény az asúra (jelentése „tizedik nap” az arab nyelvben), amely a korábbi, öncsonkító, véres esemény helyett mára viszonylag szolid ünnepléssé vált.
Az irániak továbbra sem tervezik, hogy a szent síita ünnepet turistalátványossággá degradálják, ezért aki látni szeretné, magának kell utat szerveznie a szépséges Perzsiába vagy a háború sújtotta Irakba. Számtalan átbuszozott és átrepült kilométer és kétórás könyörgős-kiabálós repülőtéri adminisztráció után taxival robogtunk Teheránba, ahol már kilenc napja tart az asúra. Nem késtünk le semmiről: a híres-hírhedt flagelláció a tizedik napnak is programja, az előesti
készülődés pedig az idegenek számára a legbizarrabb események egyike. Késő este hatalmas, másfél mázsás díszek között önmagukat jelképesen ostorozó, feketébe öltözött tömegek vonultak. Ha valaki véletlenül otthon felejtette volna láncos korbácsát vagy zászlóit, a felvonulásnak helyet adó út szélén üldögélő árusoktól pótolhatta a hiányt. A sok sérülés és haláleset miatt az iráni kormányzat néhány évvel ezelőtt betiltotta az önostorozás korábban gyakorolt véres módját, amikor a láncok végére pengéket kötöttek. Az önsanyargatás ma már szimbolikus, néhány éves kisgyermekektől kezdve az idősekig minden korosztály képviselteti magát, elsősorban a fiatalok – hiszen Irán népességének 70 százaléka 25 év alatti. A nők nézőként vesznek részt a ceremónián, az ő dolguk az imádkozás. Adott pillanatban megállt az élet, teherautókról birkákat vezettek az úttestre, másodpercek alatt szakszerűen átvágták az összesnek a torkát. A vér Allahnak bemutatott áldozat, amivel a hívők kifejezik, hogy nem felejtették el Isten hatalmát. És hogy ne vesszen kárba a sok állat, a tetemeket visszadobálták a kocsikra és vitték a henteshez. „Holnapra megfőzik mindet, és szétosztják a szegények között. Ebből bárki ehet, majd ti is megkóstoljátok” - kecsegtetett Ali Reza a másnapi lakomával. Véres keréknyomok között véres cipőben úgy érezheti magát a hívő, mintha most élte volna túl a kerbalai csatát, ahol Husszein imám mártírhalált halt. A henteseknek most kezdődött az igazi munka, rajtuk kívül csak a cigarettaárusok és az esemény szervezői dolgoztak, na meg azok, akik slaggal mosták a vért a kocsijukról.
Asúra napján, február elején, 20 fok és ragyogó napsütés fogadta a teherániakat, akik szerint emberemlékezet óta mindig szép idő volt ezen a napon. Az utcákat ellepték a hívőket kiszolgáló, teát, sáfrányszörpöt és az előző napi áldozásból készített ételt kínáló standok. A felvonulás folytatódott és Dél-Teherán egyik terén érte el a csúcspontját. Itt százezrek verődtek össze, hogy megnézzék a kerbalai vereséget szimbolizáló, 15 méteres sátor felgyújtását. Előtte eljátszották a csatát, Husszein passióját, a tazíját, amelyben a zöldbe, az iszlám szent színébe öltözött harcosokat megtámadják az ellenséget jelképező piros csapatok. Ebben a színjátékban kulcsszereplő a Husszeinnel végző Szemr-et alakító színész. Korábban kockázatos szerep volt ez, az érzelmileg feldúlt tömegek néha végeztek a színésszel, ezért időnkét törvényen kívül helyezték ezeket a játékokat. Előadás közben olajjal locsolták a sátrat, amely a fáklyások bevonulása után hatalmas lángok között pillanatok alatt elenyészett. A közepét tartó oszlop izzó parazsát puszta kézzel tépték szét… A hatalmas kavalkádban megtalált egy zsebtolvaj, de amikor észrevette, hogy látom, amit művel, azonnal eltűnt. A híres perzsa vendégszeretet megnyilvánulásaként nyomban széttépte volna a tömeg, ha kiderül, hogy a szent ünnepet meglátogató vendéget próbálja valaki meglopni. Ehelyett barátságosan készült agyonnyomni a sok ezer ember, élénk vállveregetés és mosolygás közepette.
Még erre az ünnepre is rányomta bélyegét a mai kor. A kezek erdejében fényképezőgépek, kamerák, mobiltelefonok; az asúráról mindenki igyekezett hazavinni a saját elektronikus szeletét.
A tizedik nap
Irán Husszein imám és az Asúra A síita mozlimok által lakott területeken minden évben felelevenítik Husszein imám mártírhalálát. A Mohamed halála után nem sokkal bekövetkezett skizma két részre osztotta a Próféta híveit, mivel nem jelölte ki egyértelműen örökösét.
A korai muszlim közösség vezetői Abu Bakrt, Mohamed unokatestvérét választották meg az első kalifának, mások Alit, Mohamed vejét tartották a Próféta jogos örökösének. Ali hallgatólagosan elfogadta Abu Bakrt, de követői ellenálltak. Ők voltak Ali Pártja – vagyis a síiták, szemben a kalifát követő szunnitákkal. Ali fia volt Husszein, akit 680-ban a mai Irakban található Kerbala melletti csatában lemészároltak 72 követőjével, amikor nem voltak hajlandó behódolni a kalifának és 40 ezres seregének (ebből nyolc ezret öltek meg a csata közben, legalábbis a síita legendárium szerint). A megemlékezés Husszein mártírhalálára az Asúra, a síiták legszentebb ünnepe. Az asúra nem csak Husszein mártíromságáról szól, hanem a síiták évszázados küzdelméről is. A szunniták a történelem során üldözték a síitákat, akik általában menekülésben és elnyomásban éltek, de nem hódoltak be sohasem. Emiatt az asúra az elnyomás, az igazságtalanság elleni harc, az ellenállás jelképévé vált.
Az iszlám kalendárium szerinti muharram hónap tizedik napján minden évben összegyűlnek a síiták, hogy hátuk korbácsolásával, mellük és fejük ütlegelésével, Husszein imám történetének meghallgatásával és eljátszásával megemlékezzenek a mártíromságáról. Ez az esemény az asúra (jelentése „tizedik nap” az arab nyelvben), amely a korábbi, öncsonkító, véres esemény helyett mára viszonylag szolid ünnepléssé vált.
Az irániak továbbra sem tervezik, hogy a szent síita ünnepet turistalátványossággá degradálják, ezért aki látni szeretné, magának kell utat szerveznie a szépséges Perzsiába vagy a háború sújtotta Irakba. Számtalan átbuszozott és átrepült kilométer és kétórás könyörgős-kiabálós repülőtéri adminisztráció után taxival robogtunk Teheránba, ahol már kilenc napja tart az asúra. Nem késtünk le semmiről: a híres-hírhedt flagelláció a tizedik napnak is programja, az előesti
készülődés pedig az idegenek számára a legbizarrabb események egyike. Késő este hatalmas, másfél mázsás díszek között önmagukat jelképesen ostorozó, feketébe öltözött tömegek vonultak. Ha valaki véletlenül otthon felejtette volna láncos korbácsát vagy zászlóit, a felvonulásnak helyet adó út szélén üldögélő árusoktól pótolhatta a hiányt. A sok sérülés és haláleset miatt az iráni kormányzat néhány évvel ezelőtt betiltotta az önostorozás korábban gyakorolt véres módját, amikor a láncok végére pengéket kötöttek. Az önsanyargatás ma már szimbolikus, néhány éves kisgyermekektől kezdve az idősekig minden korosztály képviselteti magát, elsősorban a fiatalok – hiszen Irán népességének 70 százaléka 25 év alatti. A nők nézőként vesznek részt a ceremónián, az ő dolguk az imádkozás. Adott pillanatban megállt az élet, teherautókról birkákat vezettek az úttestre, másodpercek alatt szakszerűen átvágták az összesnek a torkát. A vér Allahnak bemutatott áldozat, amivel a hívők kifejezik, hogy nem felejtették el Isten hatalmát. És hogy ne vesszen kárba a sok állat, a tetemeket visszadobálták a kocsikra és vitték a henteshez. „Holnapra megfőzik mindet, és szétosztják a szegények között. Ebből bárki ehet, majd ti is megkóstoljátok” - kecsegtetett Ali Reza a másnapi lakomával. Véres keréknyomok között véres cipőben úgy érezheti magát a hívő, mintha most élte volna túl a kerbalai csatát, ahol Husszein imám mártírhalált halt. A henteseknek most kezdődött az igazi munka, rajtuk kívül csak a cigarettaárusok és az esemény szervezői dolgoztak, na meg azok, akik slaggal mosták a vért a kocsijukról.
Asúra napján, február elején, 20 fok és ragyogó napsütés fogadta a teherániakat, akik szerint emberemlékezet óta mindig szép idő volt ezen a napon. Az utcákat ellepték a hívőket kiszolgáló, teát, sáfrányszörpöt és az előző napi áldozásból készített ételt kínáló standok. A felvonulás folytatódott és Dél-Teherán egyik terén érte el a csúcspontját. Itt százezrek verődtek össze, hogy megnézzék a kerbalai vereséget szimbolizáló, 15 méteres sátor felgyújtását. Előtte eljátszották a csatát, Husszein passióját, a tazíját, amelyben a zöldbe, az iszlám szent színébe öltözött harcosokat megtámadják az ellenséget jelképező piros csapatok. Ebben a színjátékban kulcsszereplő a Husszeinnel végző Szemr-et alakító színész. Korábban kockázatos szerep volt ez, az érzelmileg feldúlt tömegek néha végeztek a színésszel, ezért időnkét törvényen kívül helyezték ezeket a játékokat. Előadás közben olajjal locsolták a sátrat, amely a fáklyások bevonulása után hatalmas lángok között pillanatok alatt elenyészett. A közepét tartó oszlop izzó parazsát puszta kézzel tépték szét… A hatalmas kavalkádban megtalált egy zsebtolvaj, de amikor észrevette, hogy látom, amit művel, azonnal eltűnt. A híres perzsa vendégszeretet megnyilvánulásaként nyomban széttépte volna a tömeg, ha kiderül, hogy a szent ünnepet meglátogató vendéget próbálja valaki meglopni. Ehelyett barátságosan készült agyonnyomni a sok ezer ember, élénk vállveregetés és mosolygás közepette.
Még erre az ünnepre is rányomta bélyegét a mai kor. A kezek erdejében fényképezőgépek, kamerák, mobiltelefonok; az asúráról mindenki igyekezett hazavinni a saját elektronikus szeletét.
A tizedik nap
Irán Husszein imám és az Asúra A síita mozlimok által lakott területeken minden évben felelevenítik Husszein imám mártírhalálát. A Mohamed halála után nem sokkal bekövetkezett skizma két részre osztotta a Próféta híveit, mivel nem jelölte ki egyértelműen örökösét.
A korai muszlim közösség vezetői Abu Bakrt, Mohamed unokatestvérét választották meg az első kalifának, mások Alit, Mohamed vejét tartották a Próféta jogos örökösének. Ali hallgatólagosan elfogadta Abu Bakrt, de követői ellenálltak. Ők voltak Ali Pártja – vagyis a síiták, szemben a kalifát követő szunnitákkal. Ali fia volt Husszein, akit 680-ban a mai Irakban található Kerbala melletti csatában lemészároltak 72 követőjével, amikor nem voltak hajlandó behódolni a kalifának és 40 ezres seregének (ebből nyolc ezret öltek meg a csata közben, legalábbis a síita legendárium szerint). A megemlékezés Husszein mártírhalálára az Asúra, a síiták legszentebb ünnepe. Az asúra nem csak Husszein mártíromságáról szól, hanem a síiták évszázados küzdelméről is. A szunniták a történelem során üldözték a síitákat, akik általában menekülésben és elnyomásban éltek, de nem hódoltak be sohasem. Emiatt az asúra az elnyomás, az igazságtalanság elleni harc, az ellenállás jelképévé vált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése