2008. február 28., csütörtök

inkább a sárga láz, mint a vörös khmer

Horrortrip Kambodzsában



Délkelet-Ázsia természeti adottságai és kulturális öröksége milliószám vonzza a turistákat. Kambodzsa is alaposan hozzáteszi a magáét, de mégsem a buddhista templomok vagy a dzsungelek pici falvai miatt lett az ország a nyugatiak játszótere. Pol Pot 1975 és 1979 közötti rémuralma tönkretette az országot, és olyan nyomorba taszította, amiből máig sem tud szabadulni.


Phnompenbe érve az ember elég hamar rájön arra, hogy ha ki akarja élni alantas vágyait, akkor a megfelelő helyen jár. Az egykori francia gyarmat csodálatos díszletei között nem nehéz törvényt szegni. Virágzik - az egyébként 20 évi börtönnel büntetett - gyermekprostitúció, a feketepiac, és egyes helyeken a szobához adják a marihuánát. Turistaszemmel úgy tűnik, a város legfőbb célja a turisták kiszolgálása, bármit is jelentsen ez. Az egykor Ázsia gyöngyszemének nevezett Phnompenh erkölcsi hanyatlása a Pol Pot-rezsim egyik következménye.

Amikor 1975 áprilisában a vörös khmerek bevonultak a fővárosba, a lakosság nagy része elmenekült, később pedig az egész várost kiürítették. Aki bármilyen veszélyt jelentett a vidéki parasztság mint az egyetlen megbízható társadalmi erő maoista ideológiájára, elpusztult. Kiirtották a népesség harmadát, hárommilliót: a buddhista szerzeteseket, az összes értelmiségit, mindenkit, aki kapcsolatban állt a Nyugattal, Vietnammal, a kisebb etnikai csoportokat, és bárkit, aki nem volt szimpatikus - például a szemüvegeseket, mert értelmiségi kinézetük volt.
A gyanús elemek elhelyezésére Phnompenben gyorsan átalakítottak egy iskolát börtönnek. Ez volt a hírhedt Tuol Sleng, hivatalos nevén az S-21-es börtön. A város határában pedig módszeresen semmisítették meg az embereket a "gyilkos mezőnek" nevezett területen. Ma már az országon átrohanó utazónak csomagban árulják a helyi tuktukosok a fenti két helyszínt bemutató terrortripet.

Az S-21 bejáratánál megcsonkított, savval leöntött arcú emberek koldulnak, megfelelő felkészítést adva ezzel a börtönhöz. A nyomasztó cellák és kínzóhelyiségek látványát az udvarra kitett rendszabályzat fokozza. Eszerint az ide bezárt embernek a csöndben ülésen kívül semmi más joga nincs, többek között a kínzás közbeni üvöltésért is pluszelektrosokk járt. Az S-21 után viszonylagos felüdülést jelent a gyilkos mezőhöz kimotorozni. A várostól 15 kilométerre szépen karban tartott zöld mezőn gödröket találunk, "tömegsír, lefejezett áldozatokkal" feliratokkal. A hely mementója egy hatalmas, legalább 10-12 emelet magas üvegfalú sztúpa, amelyet kor és nem szerint szétválogatva koponyákkal töltöttek fel. Külön megjelölték azt a fát, amelyhez a csecsemőket csapdosták, hogy ne pazarolják a lőszert - bár azzal amúgy is csínján bántak, ezért volt sokkal népszerűbb kivégzési mód az egyszerű agyonverés.

A hátborzongató és rendkívül megrázó program után csak egyvalamit tehetünk: folytatjuk a hétköznapi életet, vagyis pár hamisított DVD-vel és még több jéghideg Angkor sörrel vigasztaljuk magunkat, hogy azért mégsem volt olyan rossz ez a délelőtt.

Nincsenek megjegyzések: